Hegedűs Béla (református lelkész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 7., 21:54-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (AWB)
Hegedűs Béla
SzületettHegdűs Béla
1958. július 11.
Tiszakécske
Elhunyt2016. november 30. (58 évesen)
Tiszakécske
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHegedűsné Nagy Mária
Foglalkozásareformátus lelkész
Tisztségeesperes, püspökhelyettes
IskoláiBudapesti Református Teológiai Akadémia (–1986)
KitüntetéseiBács-Kiskun Megyéért Díj (2016)
SablonWikidataSegítség

Hegedűs Béla (Tiszakécske, 1958. július 11. – Tiszakécske, 2016. november 30.), református lelkész, esperes, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője, önkormányzati képviselő.

Életrajz

Hegedűs Béla Tiszakécskén született. Édesapja és nagyapja is református presbiterek voltak a helyi református gyülekezetben. Testvére Hegedűs Zoltán színművész. Nem rokona Hegedűs Lóránt református püspöknek.

1979-ben Nagy Máriával kötött házasságot, melyben négy gyermekük született. A Budapesti Református Theolódiai Akadémia után Kecskeméten, Tiszavárkonyon és Tószgen segédlelkészként szolgált, majd 1986-ban református lelkésszé szentelték fel. 1983-ban lett a Lakitelek–Nyárlőrinci Református Társegyházközség lelkipásztora. Nyolc éves szolgálata alatt épült fel a lelkészlakás és a gyülekezeti terem, és szépült meg a templom, illetve készült el az új nyárlőrinci imaház is.

1991-ben visszatért szülővárosába, Tiszakécskére, és élete végéig ott szolgált lelkipásztorként. Legfontosabb feladatának a lelki építkezés mellett a templom külső és belső felújítását és az egykori református iskola újraindítását tartotta. A református iskola 1993-ban, először általános iskolai, később gimnáziumi keretek között is újraindult. Lelkészi munkája mellett 1994-től a tiszakécskei Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma igazgatója, majd 2005-től főigazgatója volt.

Kezdeményezésére indult el 2000-ben az Ókécskei Zenés Esték sorozat, amely a tiszakécskei református templom felújított orgonája köré szerveződött, a Méhes Balázs orgonaművész által vezetett program azóta is tart, számos szólóorgona-esttel, kamarhangversenyekkel és kórustalálkozókkal.[1]

2005-től haláláig a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese. 2009-től zsinati tag, annak gazdasági bizottságában.

2015-től a dunamelléki egyházkerület megbízott, majd 2016-tól választott lelkészi főjegyzője lett. Főjegyzői munkájában fontosnak tartotta a lelkészek közötti szolidaritást, az alacsony javadalmat kapó, kisebb gyülekezetekben szolgáló lelkészek anyagi támogatását, megbecsülését.[2]

Egyházi tevékenysége mellett két ciklusban 1994-1998, majd 2002-2006 között önkormányzati képviselő volt Tiszakécskén. Tagja volt a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Oktatási és Egyházi Bizottságának, és elnökségi tag a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatban.

Díjak

  • 2000-ben „Tiszakécske településfejlesztéséért” díjat kapott
  • 2016-ban megkapta a „Bács-Kiskun Megyéért Díjat” [3]

Emlékezete

Emléktáblája a tiszakécskei Református Kollégium Általános Iskolája és Gimnáziuma udvarán található. Bogárdi Szabó István református püspök így emlékezett helyettesére a temetésén: "Olykor úgy tűnt, hogy inkább kerüli is a szavakat – de csak a hangzatosakat. Kerülte a komázást is – de véghetetlenül hűséges volt barátaihoz. Nem volt engedékeny – mert tudta, az irgalom és a könyörület nem a gyengék erénye, hanem a szabad istengyermekek nagyszerű kiváltsága. Határozott volt – de nem elhatárolódó. Tudott utolsó is lenni – más félbe-szerbehagyott dolgát is elvégezte, mindet a maga során. Nem keresett érdemet – mert hálás ember volt, a megváltás titkának boldog ismerője." [4]

Jegyzetek

Források

  • Elhunyt Hegedűs Béla. reformatus.hu, 2016. december 1.
  • Ne félj te kicsiny nyáj! - A 70 éves Lakitelek-Nyárlőrinc Református Társegyházközség és a tiszaalpári szórvány története és igehirdetői - Antológia Kiadó, 2017
  • Who is who Magyarországon - Magyarország vezető személyiségeinek életrajzi enciklopédiája, 6. kiadás, 2008