He 178

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
He 178
A Heinkel He 178 másolata a Rostock-Laage repülőtéren
A Heinkel He 178 másolata a Rostock-Laage repülőtéren

Gyártó Heinkel Flugzeugwerke
Tervező Ernst Heinkel
Gyártási darabszám 2
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz He 178 témájú médiaállományokat.
A He 178 V2 (trapéz alakú szárnyakkal)
A He 178
He 178
A Heinkel HeS 3 sugárhajtómű másolata

A Heinkel He 178 volt az első repülőgép, melyet gázturbinás sugárhajtómű hajtott, és az első sikeres ilyen repülőgép. A repülőgépet a Heinkel gyár saját költségére fejlesztette ki és gyártotta le, mivel a gyár igazgatója, Ernst Heinkel a nagysebességű repülés elkötelezett híve volt. Először 1939. augusztus 27-én szállt fel, a pilótaülésben Erich Warsitz berepülőpilótával. Ezt a repülést három nappal korábban egy rövid ugrás előzte meg.

Fejlesztése[szerkesztés]

1936-ban egy fiatal mérnök, Hans von Ohain szabadalmat kapott egy olyan szerkezetre, mely egy gázturbina kipufogó gázait használta fel jármű hajtására. Ohain megismertette az elgondolást Heinkellel, aki hajlandó volt támogatni a tervet. Von Ohain 1937-ben sikeres próbát hajtott végre a hajtóművével, és azonnal terveket készített most már egy olyan változatról, mely repülőgép hajtására is alkalmas lehet.

A He 178 repülőgépet Ohain harmadik sugárhajtású motorja, a Heinkel HeS 3 hajtómű kipróbálására tervezték, mely motor dízel üzemanyagot használt. A terv egy kisméretű hagyományos elrendezésű repülőgépet formázott, fémszerkezetű törzzsel. A légbeömlő nyílás a gép orrában volt, futóműnek hagyományos farokkerekes megoldást választottak. A főfutókat behúzhatóra tervezték, de a próbarepülések alatt kiengedett állapotban voltak.

A vállszárnyas hordfelületek faszerkezetűek lettek, belépőélük egyenes, kilépőélük elliptikus. Azok a fényképek, melyek trapéz alakú szárnnyal ábrázolják a repülőgépet, a második prototípusról a He 178 V2-ról készültek ez soha nem repült motorral.

A repülőgép teljes sikert aratott, noha sebessége csak 598 km/h-t ért el a javasolt repülési magasságon és a repülési idő nem haladta meg a 10 percet. Igazi áttörést azért nem hozott, mert Hermann Göring a fejlettebb dugattyús motoros vadászrepülőgépeket részesítette előnyben, melyeknek fejlesztésére akkor nagyságrendekkel nagyobb tőke állt rendelkezésre, és melyek még nagyobb teljesítményt értek el.

1939. november 1-jén Heinkel bemutatót szervezett a Reichsluftfahrtministerium (Birodalmi Légügyi Minisztérium) számára, ahol Ernst Udet és Erhard Milch meggyőződhetett a repülőgép teljesítményéről. A repülőgéptervezésről alkotott konzervatív elveik miatt azonban nem tanúsított a hivatal érdeklődést az új elv iránt.

Heinkel azonban meg volt győződve, hogy ez a jövő útja, és saját költségére nekifogott egy kétmotoros sugárhajtású vadászgép, a He 280 tervezésének a He 178 tapasztalatai alapján.

A He 178-at a berini Deutsches Technikmuseum (Német Műszaki Múzeum) kapta meg, ahol elpusztult egy 1943. évi bombatámadás alkalmával.

Műszaki adatai[szerkesztés]

  • Személyzet: 1 fő
  • Hossz: 7,48 m
  • Fesztáv: 7,20 m
  • Magasság: 2,10 m
  • Szárnyfelület: 9,1 m²
  • Üres tömeg: 1620 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 1998 kg
  • Hajtómű: 1 db Heinkel HeS 3 gázturbinás sugárhajtómű
  • Maximális tolóerő: 4,4 kN
  • Legnagyobb sebesség: 698 km/h
  • Hatótávolság: 200 km

Irodalom[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinkel He 178 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Heinkel He 178
A Wikimédia Commons tartalmaz He 178 témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés]