Havasi János (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Lacika455 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 17., 11:54-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk)
Havasi János
Született1952. július 12.
Dombóvár
Elhunyt2024. május (71 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaújságíró
KitüntetéseiHerczeg Ferenc-díj (2021)[2]
SablonWikidataSegítség

Havasi János (Dombóvár, 1952. július 12. –) magyar jogász, újságíró.

Életpályája

Jogi és újságírói tanulmányainak befejezése után 1976-ban Pécsett, az Universitas szerkesztőségében kezdte, 1978-tól a Dunántúli Napló kulturális rovatában folytatta hivatásos újságírói pályáját. 1983–85 között a Baranyai Alkotótelepek (villányi és siklósi nemzetközi szimpozionok) igazgatója, majd a Jelenkor c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője, 1987-től  ismét a Dunántúli Napló újságírója. Több fővárosi lap (HVG, Új Tükör, Táncművészet, Ötlet stb.) baranyai tudósítója.

1989-ben kollégáival megalapította A Helyzet c. független hetilapot, amelynek 1991-ig főszerkesztője. Ezt követően másfél évig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtófőnöke volt.

1992–94-ben a Párizsi Magyar Intézet sajtókapcsolatokkal megbízott igazgatóhelyettese, az Új Magyarország és a Duna Televízió párizsi tudósítója.

1995–96-ban szabadúszó videó-újságíróként a Duna Televízió dél-dunántúli, horvátországi és boszniai tudósítója, majd 1997-től a Duna Televízió PR igazgatója.

1999-től 2010-ig a Magyar Televízió munkatársa, különböző beosztásokban (szerkesztőségvezető, regionális majd közéleti főszerkesztő).

2011-től 2015 szeptemberig  az MTVA kabinetvezető-helyettese.

2015 októberétől a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, a magyar nagykövetség kulturális tanácsosa.

2019. július 16-tól a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiószolgáltatási igazgatója.

Tíz éve foglalkozik hadisírkutatással. E témában többször járt riport- és kutatóúton a Donnál, a Donyec-medencében, az Urálban,  Galíciában, Erdélyben, Lengyelországban, stb.

Írásai

Több tucat riportfilm és tíz riportkönyv szerzője.

Könyvei

  • Miért nem dalol a kalapács? (Zeneműkiadó, 1985)
  • Kele, a léleklátó (magánkiadás 1985, Tettye Média Könyvek 2013)
  • Fényképeskönyv (B.Horváth Csillával; Mecseki Fotóklub kiadása, 1987)
  • IzotÓpFALU (Kossuth Kiadó, 1989)
  • Az IFOR éve (Alexandra, 1997)
  • Az egyszemélyes stáb (Dialóg Campus, 2008)
  • Egy hangszer voltam az Isten kezében - Pécsi Géza pályaképe (Kulcs a muzsikához, 2011)
  • Lánykák, az idő eljárt (Tettye Média Könyvek 2013) - Édesanyja elmesélése és levelei, valamint saját helyszíni kutatásai alapján. A könyv alapján készült az Örök tél című történelmi filmdráma forgatókönyve.[3]
  • Helyzet volt (Tettye Média Könyvek, 2015)
  • Hadiösvényen (Tettye Média Könyvek, 2019)
  • Televíziós műsorok szerkesztése (MTV):
    • Aranyfüst (1999–2006)
    • Átjáró (2006–2011)
    • Sírjaik hol domborulnak? (2007–2011)

Díjai, elismerései

  • A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának Sándorov Péter-díja (2009)
  • A HM által adományozott „A Magyar Hadisírgondozásért” Kitüntető Cím I. osztálya (2010)
  • Párizs városa nagyérmének ezüst fokozata (2019)[4]
  • A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2020)
  • Herczeg Ferenc-díj (2021)

Jegyzetek

Források

  • PIM
  • www.haboruskeresoszolgalat.hu

További információk

  • Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999.