Határbevétel
).A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből).
A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis diszkrét jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás.
Az
-edik vállalat határbevétele (
) matematikailag a következőképpen formalizálható:
, vagy másként
, ahol
.
A fenti kifejezésben
az
-edik vállalat teljes bevétele és
az általa értékesített mennyiség
A teljes bevétel általánosabb formája:
, ahol
a piaci kereslet inverz függvénye, és
, vagyis az összes (
) vállalat által értékesített mennyiség.
Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően 
A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is:
, ahol
a vállalat reziduális keresletének rugalmassága.
Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye.
A profitmaximalizálás első rendű feltétele (
) alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél.
Forrás, további irodalom [szerkesztés]
- Varian, H.R.: Mikroökonómia középfokon, KJK Kerszöv, Budapest, 2001
- Kertesi Gábor mikroökonómia jegyzetei

