Hangos hegyisáska

Hangos hegyisáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Stauroderus;
Tudományos név
	Stauroderus scalaris; (Fischer von Waldheim, 1846)
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hangos hegyisáska témájú médiaállományokat és Hangos hegyisáska témájú kategóriát.

A hangos hegyisáska (Stauroderus scalaris) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A hangos hegyisáska testhossza a hím esetében 17-21 mm, a nőstény 21-28 mm. Közepes termetű faj. Alapszíne zöldes, szürkés vagy vagy sárgásbarnás. Többnyire a fej, a torpajzs és a tor oldala zöldes, felső oldala pedig barnás. A torpajzs élei befelé megtörnek, hátrafelé széttartanak. A térd sötét, előtte a comb vége sárga vagy narancssárga színű. A sötét behintésű szárnyak a hím esetében egyértelműen túlérnek a hátsó térden, a nősténynél elérik a térdet. Az elülső szárnyon a mediális mező igen széles, a hímnél létrafokszerű mintázattal.

Ciripelése jellegzetes: éneke lassan, rövid cirpelésekkel indul, majd átvált egy hosszú, kb. 15-30 másodperces strófába, melyet fél másodpercenként egy pillanatnyi szünet és azt követően egy magányos éles cirpelés tagol. Repülés közben a szárnyukkal is surrogva kerepelnek.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leginkább a szélesszárnyú tarlósáskával téveszthető össze, de a többi Chorthippus-faj is hasonlít rá.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, a Pireneusoktól (bár Dél-Spanyolországban is ismert egy izolált állománya) egészen Kelet-Szibériáig. Főleg Dél-Európa hegyvidékein gyakori. Magyarországon az Északi-középhegységben fordul elő szórványosan, 500 m fölött.

Életmódja[szerkesztés]

Meleg, napos, félszáraz-száraz, zárt gyepekben, legelőkön él. Elsősorban füvekkel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júniustól októberig találkozhatunk. A nőstény a nyílt, növényzettel nem borított száraz talajba rakja petéit, akár ösvények, utak mentén. Az áttelelő petékből májusban kelnek ki a lárvák, amelyek négyszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.