Habilitáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BinBot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 7., 23:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások)

A habilitáció, illetve a habilitálás a PhD-tudományos fokozatot követő cím megszerzése. A habilitációs oklevél az egyetem által adományozható legmagasabb képesítést, a "venia legendi"-t azaz a szabad kurzushirdetési jogot jelenti. Az elnevezés a latin habilis, ’ügyes, alkalmas’ melléknévből származtatható (tkp. ’alkalmassá tétel’).

A felavatott habilitált doktor kimagasló szakmai teljesítménnyel és vezető oktatói alkalmassággal rendelkezik, így az egyetemen szabadon hirdethet tárgyat. A habilitáció az egyetemi tanári kinevezés feltétele, bár ma már a legtöbb magyarországi egyetemen a docensi kinevezéshez is előírják. A habilitálás tehát azon folyamat, melynek során a doktori (PhD-)fokozattal rendelkező oktató egy habilitációs pályázati anyag benyújtását és elbírálását követően, a habilitációs bizottság, és a jellemzően egyetemi hallgatókból álló közönség előtti két nyilvános előadás megtartásával - melyet idegen nyelven is prezentálnia kell - tanúságot ad oktatói rátermettségéről, szakmai és tudományos tevékenységéről, igazolja feddhetetlenségét, tudományos alkotó munkájának eredményeit és bizonyítja előadókészségét. A habilitáció során rendszerint a doktori (PhD) publikációs követelmények 3-4 szeresét kitevő tudományos teljesítmény meglétét írják elő az egyetemi habilitációs szabályzatok.[1][2][3][4][5]

Az eljárás célja és menete

Az eljárás célja az vezetőoktatói és előadói képesség megítélése, megindítását doktori (PhD vagy a régi, szovjet rendszerben tudományos fokozatot szerzettek esetében CS.c., azaz a kandidátusi) fokozattal rendelkezők kérelmezhetik.

Habilitációs eljárás csak azokban a tudományágakban folytatható, amelyekben az adott egyetem doktori képzésre és doktori fokozat odaítélésére jogosult, lefolytatását a Tudományterületi Doktori Tanácsokra épülő Tudományterületi Habilitációs Bizottságok látják el.

A habilitációs eljárásra a PhD-fokozatszerzést követő 4-5 év múlva kerülhet sor. Az, hogy a habilitáció hány évvel követi a doktori fokozat megszerzését, tudományáganként eltér: a reáliák esetében ez jellemzően korábban történik meg, mint a humántudományok esetében. A habilitáció feltétele a Ph.D./DLA után készült monográfia jellegű munka és a megfelelő szakmai publikációk minősége és mennyisége hazai és nemzetközi szaklapokban. A követelmények tudományáganként és egyetemenként eltérőek.

A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 28. §[6] szerint az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele a habilitáció vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlat. Több egyetemen az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele a habilitáción kívül az „ MTA Doktora” cím megszerzése is.

Jegyzetek