Gányó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gányó a dohánykertész dél-alföldi (Szeged környéki) neve. Gyakran csúfnév. A bérelt földön – sokszor részes formában – történő önálló dohánytermesztésnek a Dél-Alföldön volt a legkorábbi hagyománya és egyben legszélesebb körű alkalmazása. A dohánykertészet az agrárszegénység jelentős tömegeit foglalkoztatta, amelyek – a dohánykonjunktúra ingadozása következtében – bizonytalanságban és időnként nyomorban éltek, sokszor távol az állandó településektől.

Eredete[szerkesztés]

A gányó szó eredete ismeretlen, jelentése: szegény, semmirekellő. Így alkalmazhatták a kertészek helyi elnevezéseként. A szó szélesebb, csaknem köznyelvi elterjedését Justh Zsigmond Gányó Julcsa c. regénye (1893) segítette, amely a dél-alföldi dohánykertészek életét is bemutatja.

Folklórja[szerkesztés]

A dohánykertészek életéről szóló és az általuk énekelt dalok a gányónóták (kukásdalok). A gányónóták száma kevés, holott a dohánykertészek dalkincse gazdag volt. Főként a dohánycsomózóban és az elszámolás utáni bálokon hangzottak fel a gányónóták. Egy részük katonadal, más részük szerelmi dal átalakítása. A közös munkahely révén a gányónóták olykor rokonok a summásdalokkal is. A régi rétegben előfordulnak szertartásos, óvó jellegű és ún. tapsos táncdalok; a kedvezőtlen bérletek miatti panasz ugyancsak fellelhető a dalokban. Az újabb, 20. századi nótáknál a gányók a szokásosnál gyakrabban szőtték dalaikba sajátos munkájukat, rendszerint szerelmi dalokkal összefonódva; ezekből vándorversszakok is kialakulhattak. A gányónóták hangja örömteli volt, amikor a munka végéhez vagy a mulatozásokhoz kapcsolódtak.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Justh Zsigmond: A pénz legendája; Gányó Julcsa – Az online változat eredeti kiadása A kiválás genezise c. regényciklus 1. kötete. – szerkesztő: Mikszáth Kálmán – Franklin-Társulat, Budapest, 1905. – A pénz legendája és más kisregények –Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009 – ISBN 978-963-299-513 7 – Hozzáférés ideje: 2010. november 2. 1:00
  • Magyar népdalok I–II. – szerk. és bev. Ortutay Gyula; vál., jegyz. Katona Imre – Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1970 – II. kötet 765. o. – Kukásdalok
  • Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon – Akadémia Kiadó, Budapest, 1964, 463 o.