Gyulai Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyulai Ferenc
Gyulay Ferenc.jpg
Gyulai Ferenc táborszernagy (1859)
Született
1798. szeptember 1.
Magyarország Pest
Magyar Királyság
Elhunyt
1868. szeptember 1. (70 évesen)
Habsburg Bécs
Habsburg Birodalom
Nemzetisége magyar Magyarország 
Fegyvernem gyalogság
Szolgálati ideje 1816–1859
Rendfokozata táborszernagy
Egysége V. (milánói) hadtest,
Itáliai Habsburg-hadsereg (k.k.Südarmee)
Csatái Itáliai forradalmak 1848–49-ben
Szárd–francia–osztrák háború, 1859.
Rokonai Gyulay Sámuel altábornagy
Gyulay Ignác tábornagy
Civilben

Marosnémethi és nádaskai gróf Gyulay/Gyulai Ferenc József (Pest, 1798. szeptember 1.Bécs, 1868. szeptember 1.) császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter, gróf Gyulay Ignác császári és királyi táborszernagy és Julia von Edelsheim osztrák bárónő fia.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, pályakezdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi nemes erdélyi családból származott, mely 1694-ben bárói, 1704-ben grófi rangra emelkedett. 1816-ban alhadnagyként belépett az apja nevét viselő 60. gyalogezredbe. Számos katonai egységnél szolgált és békeidőben szokatlanul gyors előmenetele rátermettsége mellett feltehetően családi hátterének is köszönhető volt. 1829-ben már alezredes 1831-re ezredesi rendfokozatot ért el és 1839-ben vezérőrnaggyá léptették elő.

Katonai kormányzó és hadügyminiszter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1845-ben az uralkodó a 33. gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. 1846-tól altábornagyként Trieszt kormányzója és az osztrák Partvidék (Seebezirk) katonai parancsnoka lett. E minőségében az 1848-as forradalmak kitörésekor ideiglenesen átvette az osztrák haditengerészeti erők feletti parancsnokságot, és megakadályozta, hogy a hajóhad az itáliai felkelők kezére jusson. Határozott intézkedései révén az osztrák Partvidék ellen tudott állni az egyesült nápoly-szárdiniai hajóhad támadásainak mindaddig, amíg a szárazföldön a hadi helyzet 1848. július 25-én az Osztrák Császárság számára kedvező fordulatot nem vett, Radetzky tábornagy custozzai győzelme révén.

Jelentős részben e sikeres működésének következtében 1849. június 1-jén Felix zu Schwarzenberg herceg (1800–1852) kormányának hadügyminiszterévé nevezték ki. I. Ferenc József kíséretének tagjaként jelen volt a június 28-ai győri ütközetben, majd megtette a kellő intézkedéseket Komárom ostromának előkészítésére, azonban júliusban saját kérésére felmentették beosztásából.

Hadvezéri működése Itáliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben táborszernaggyá léptették elő. Kinevezték a milánói V. hadtest parancsnokává, és Radetzky utódjaként Lombardia hadi és polgári kormányzója lett. E beosztása mellett teljesített több ízben kisebb diplomáciai feladatokat is. 1857-ben kinevezték az észak-itáliai osztrák haderő főparancsnokává.

Az 1859. évi szárd háború kitörésekor a császár Gyulait nevezte ki a Lombard–Velencei Királyság katonai kormányzójává is, a túl liberálisnak tartott Ferdinánd Miksa főherceg helyére. A hadműveleteket az osztrák csapatok előnyomulása vezette be, azonban Gyulai erélytelen hadvezetésének köszönhetően a kezdeményezés az egyesült francia és szárd–piemonti csapatok kezébe került át. A sorozatos késlekedések következtében az osztrák csapatok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, majd – annak ellenére, hogy az osztrák kormány május végén újabb négy hadtestet küldött a hadszíntérre – június 4-én a magentai csatában döntő vereséget szenvedtek a III. Napóleon császár és Mac-Mahon tábornagy által irányított francia és szárd haderőtől. Gyulai Ferencet június 16-án felmentették főparancsnoki beosztásából és nyugdíjazták. Helyét maga I. Ferenc József vette át, aki azonban június 24-én a solferinói csatában újabb vereséget szenvedett. A csatavesztések következtében az Osztrák Császárság kénytelen volt lemondani Milánóról és egész Lombardiáról III. Napóleon javára, aki ezeket a tartományokat később átadta az 1861-ben megalakult egységes Olasz Királyságnak, cserébe Savoya tartomány és Nizza átengedéséért.

A hadjárat sikertelenségéért Gyulai Ferencet tették felelőssé, aki több ízben igyekezett az ellene felhozott vádakat cáfolni. A sikertelenség okát a Bécsből kapott helytelen parancsokban, illetve saját alvezéreinek tehetetlenségében vélte megtalálni.

Utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulai Ferenc táborszernagy
Josef Kriehuber litográfiája, 1850.

Gyulay Ferenc Józsefnek nem született gyermeke, ezért 1866-ban örökbe fogadta felesége unokaöccsét, Leopold Wilhelm von Edelsheim báró vezérőrnagyot (1826–1893), aki felvette a Gyulai nevet is, Edelsheim-Gyulai Lipót Vilmos néven bárói, majd grófi rangra emelték, s e néven az Edelsheim-Gyulai család megalapítója lett. Később lovassági tábornoki rendfokozatot is kapott. Az ő egyik dédunokája, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő 1940-ben Horthy István repülőtiszthez (1904–1942), Horthy Miklós kormányzó fiához, a Magyar Királyság kormányzóhelyetteséhez ment feleségül.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] A Gyulay család genealógiája.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Feldzeugmeister: A táborszernagy (Feldzeugmeister), mint rang és tisztség. (németül)