Gólyaorrfélék
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Eocén - jelen | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Típusnemzetség | ||||||||||||||||||
| Geranium L., 1753 | ||||||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gólyaorrfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gólyaorrfélék témájú kategóriát. |
A gólyaorrfélék (Geraniaceae) a gólyaorrvirágúak (Geraniales) rendjébe tartozó növénycsalád. A család nevét a Geranium (gólyaorr) nemzetségről kapta. A gólyaorrok mellett a családba tartoznak a muskátlik, amiket megtévesztő módon gerániumoknak is neveznek; a modern botanika ezeket a Pelargonium nemzetségbe sorolja.
A családba mintegy 800 faj tartozik, 7-10 nemzetségre elosztva, a Királyi Botanikus Kertek adatbázisa szerint. A fajokban leggazdagabb nemzetségek a Geranium (430 faj), Pelargonium (280 faj) és az Erodium (80 faj).
Lágyszárúak és félcserjék tartoznak ide. A Sarcocaulon nemzetség pozsgás növényeket tartalmaz, a többi jellemzően nem. A legtöbb faj mérsékelt vagy meleg-mérsékelt területeken él, bár vannak köztük trópusiak is. A Pelargonium nemzetség biodiverzitásának központja Dél-Afrika Cape Province területén található, meglepő változatosságú vegetatív és virágos formákkal.
Jellemzőik[szerkesztés]
A gólyaorrfélék levelei szórt állásúak, tagoltak, általában mirigyszőrök borítják. Ezekben a mirigyszőrökben termelődnek a növények (például muskátli) jellegzetes illatát adó illóolajok, amik főként a monoterpén geraniolból és citronellolból állnak. Virágaik hímnősek, körönként öttagúak, aktinomorfak, de enyhe zigomorfia is előfordul. A csészén gyakran sarkantyú található. Termésük az öt megnyúlt bibeszál összenövéséből létrejövő, ún. gólyaorrtermés (erre utal a Geranium és Erodium nemzetségek magyar neve). Éréskor kiszáradva hirtelen részekre hasad a központi oszlop mentén, a meggörbült vagy összecsavarodott részek kilövődnek vagy higroszkóposan a talajba fúródnak.
Nemzetségek[szerkesztés]
A gólyaorr (Geranium) és a gémorr (Erodium) nemzetség számos faja elterjedt gyomnövény:
- a bürökgémorr (Erodium cicutarium) szántókon és száraz gyepeken elterjedt, mára kozmopolitává lett faj;
- a piros gólyaorr (Geranium sanguineum) sztyepprétek szegélynövénye;
- a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) sziklás erdők, kőfalak kellemetlen szagú növénye.
A Dél-Afrikában honos muskátli (Pelargonium) nemzetség kb. 280 faja közül Magyarországon a kerti muskátli vagy sávoslevelű muskátli (Pelargonium zonale) a legelterjedtebb. A muskátlik virágai már enyhén aszimmetrikusak vagy zigomorfak.
Az 1-3 fajt tartalmazó Hypseocharis nemzetség az APG rendszerezésében opcionálisan leválasztható a gólyaorrfélékről a különálló egygénuszos Hypseocharitaceae családba (egyes régebbi források az Oxalidaceae-be sorolták). A nemzetség a gólyaorrfélék többi részének testvércsoportja, Dél-Amerika délnyugat-andoki területén őshonos.
A Rhynchotheca nemzetség az újabb osztályozások szerint a gólyaorrvirágúak Vivianiaceae családjába sorolódik.
Képek[szerkesztés]
-
Kereklevelű gólyaorr herbáriumi példánya, érett terméssel -
Erodium botrys éretlen termése -
Mezei gólyaorr (Geranium pratense) aktinomorf virágai -
Muskátli (Pelargonium nemzetség) zigomorf virágai) -
fehér muskátlik -
Geranium pratense virágdiagramja -
Termesztett Pelargonium ernyője -
-
-
Kerti muskátli (Pelargonium zonale) virágdiagramja -
Sarcocaulon crassicaule -
Gólyaorr (Geranium sp.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Geraniaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár ([1] Archiválva 2007. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben)
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
- http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |