Görömbey Imre
| Görömbey Imre | |
| Született | 1900. július 24. Tiszabercel |
| Elhunyt | 1967. november 10. (67 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (1919–1921) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (B-308. fülke)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Görömbey Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Görömbey Imre (Tiszabercel, 1900. július 24. – Budapest, 1967. november 10.) magyar szobrászművész, restaurátor.[3]
Élete[szerkesztés]
Az Iparművészeti Iskolában tanult, 1919–1921 között Mátrai Lajos növendéke volt. Díszítőszobrászati munkákat végzett. 1928-ban készítette a mezőcsáti hősi emlékművet. 1930-ban részt vett a Lechner Ödön-szoborpályázaton, 1933-ban kitüntető elismerésben részesült az I. világháború hős tüzérei emlékmű-pályázaton. Később a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat díszítőszobrász stúdiójában dolgozott, számos fővárosi szobrot, épület-homlokzatdíszt restauráltak irányításával, közreműködésével.
Művei[szerkesztés]
- Hősi Emlék (1927) Tatabánya-Bánhida [1], Bánhida
- Köves János mellszobra [2]
- Hegyeli Zoltán mellszobra [3]
- Gróf Károlyi Ferenc földbirtokos városházi mellszobra [4][halott link]
- Petőfi Sándor városházi mellszobra [5][halott link]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Koroknay Gyula: Somogyi Sándor és Görömbey Imre. Két elfelejtett megyebeli szobrász. = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle. 29. 1994. 4. 563-572.
