Gábori Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gábori Emil
Személyes adatok
Teljes névGabrovitz Emil
Ország Magyarország
Született1909.
Rákosliget
Elhunyt1958 (48-49 évesen)
Kézjobbkezes
Visszavonult1945
Eredményei egyesben
Eredmények41-36
Tornagyőzelmek4
Grand Slam-eredmények egyesben
Roland Garros4. kör (1938)
Wimbledon4. kör (1939)
Grand Slam-eredmények párosban
Roland GarrosElődöntő (1938, 1939)
* Legjobb helyezés a világranglistán
A Wikimédia Commons tartalmaz Gábori Emil témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Tenisz
Nyári főiskolai világbajnokság
arany
1935, Budapest
egyéni

Gábori Emil (születési neve Gabrovitz Emil)[1] (Rákosliget, 1909. január – 1958 után) magyar teniszező, 21-szeres magyar bajnok, a Roland Garros kétszeres elődöntőse (1938, 1939), főiskolai világbajnok (1935), 1931–1939 között a magyar Davis-kupa csapat tagja, edző.

Szép stílusban, tökéletes technikával teniszezett, sokak szerint csak erőnléti hiányosságok miatt nem ért el további nagy eredményeket.

A Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. hivatalnokaként dolgozott. 1945-ben vonult vissza a versenyzéstől. Összesen huszonegy magyar bajnoki címet gyűjtött (egyesben háromszor, párosban négyszer, vegyes párosban kétszer, csapatban hétszer, a magyar nemzetközi bajnokságokon egyesben egyszer, párosban négyszer nyert; ezek mellett 1932-ben fedett pályás bajnok lett párosban). Visszavonulása után a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) edzője lett. 1948-ban Dél-Amerikába költözött, Argentínában folytatta az edzősködést.

Élete és sportpályafutása[szerkesztés]

Apja, Gabrovitz Emil, és nagybátyja, Gabrovitz Kornél futballoztak, előbbi szerepelt a magyar labdarúgás első válogatott mérkőzésén, de a tenisz sem volt idegen a számára, 1903-ban a Ferencvárosi Torna Club első versenyén egyesben győzött.

Versenyzői pályafutása[szerkesztés]

A Rákosligeti Úszó Egyesületben kezdett sportolni, majd 1928-tól a Magyar Athleticai Klub (MAC) versenyzője lett. Első nagy eredményét 1930-ban a magyar bajnokságban érte el, ahol Kehrling Bélával elsők lettek a párosok között. Ugyanebben az évben a magyar nemzetközi fedettpályás bajnokságon a döntőben kapott ki Krepuska Tibortól,[2] és a döntőbe jutott Belgrádban is egy nemzetközi versenyen.[2] A következő évben Zichy Imre párjaként nyert aranyérmet a magyar bajnokságon. 1931-ben a döntőbe jutott a jugoszláv nemzetközi bajnokságon, és a magyar bajnokságon is a fináléban vesztett Kehrling Béla ellen.[2] 1932-ben is bejutott a magyar bajnokság döntőjébe,[3] azonban még ebben az évben is alulmaradt Kehrling Béla ellenében.

1933–1936 között az Újpesti Torna Egylet (UTE) színeiben versenyzett. 1933-ban a döntőben kapott ki a magyar nemzetközi bajnokságon,[2] de ebben az évben megszakította Kehrling Béla húsz évig tartó egyeduralmát egyesben,[4] majd 1934-ben megvédte címét. 1935-ben a döntőben szenvedett vereséget Szigeti Ottótól.[5] A férfi egyest harmadszor 1937-ben nyerte meg.[6]

1935-ben már Gábori néven játszott, és Budapesten főiskolai világbajnok lett párosban, Ferenczy Emillel az oldalán, egyesben ezüstérmet szerzett.[7] Ebben az évben Breslauban is a döntőig jutott a nemzetközi versenyen, és ugyancsak a döntőben szenvedett vereséget a magyar nemzetközi bajnokságon.[2]

1937-ben visszatért a MAC-hoz, és megnyerte az egyes és a páros magyar bajnokságot is. 1938-ban a döntőben maratoni küzdelemben maradt alul Szigeti Ottóval szemben.[8] Utolsó bajnoki címét 1945-ben Szigeti Ottóval párosban szerezte.[6]

A legnagyobb sikereit a párizsi Roland Garroson aratta, ahol 1938-ban, majd 1939-ben is az elődöntőbe jutott a párosok között; előbb Szigeti Ottó, másodszor a francia Paul Féret volt a partnere. 1938-ban a Roland Garroson, 1939-ben Wimbledonban jut el a 4. fordulóig egyesben. 1939-ben megnyerte a magyar nemzetközi bajnokságot.[2] 1940-ben a döntőben maradt alul Asbóth Józseffel szemben a Budapest-bajnokságon, a magyar nemzetközi bajnokságon, és a milánói nemzetközi versenyen is.[2]

A magyar válogatottban 1931 és 1939 között harminc mérkőzést játszott a Davis Kupában,[9] 1941-ben tagja volt a Közép-európai Kupát (Trofeo Roma) nyert csapatnak.[10]

1951 körül a brazil teniszszövetség meghívására Brazíliába költözött, ahol teniszoktatással foglalkozott és Moreira brazil teniszező klubjának edzője volt 1958-ban.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Nevét 1935-ben változtatta meg Gabrovitzról Gáborira.
  2. ↑ a b c d e f g Emil Gabory (Gabrowitz) Results (angol nyelven). Tennis Archive. [2016. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Kehrling mellé Gabrovitz került a teniszbajnokság döntőjébe. huszadikszazad.hu, 1932. 9. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ Gabrovitz Emil nyerte a nemzeti teniszbajnokságot. huszadikszazad.hu, 1933. 6. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ Szigeti elhódította a teniszbajnokságot Gabrovitztól. huszadikszazad.hu, 1935. 8. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. ↑ a b Férfi bajnokaink. Magyar Tenisz Szövetség, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. ↑ 6. Nemzetközi Egyetemi Játékok – 1935. Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség. (Hozzáférés: 2015. október 10.)[halott link]
  8. ↑ Végkimerülésig mérkőzött Szigeti és Gábori a teniszbajnokságért. huszadikszazad.hu, 1938. 5. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  9. ↑ Emil Gabori. ITF Licensing (UK) Ltd. (daviscup.com. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  10. ↑ Jankó József: Trofeo Roma 1941: 1. Magyarország! Tenisz. 1941. november (11. sz.) 2–6. oldal.
  11. ↑ Moreira. Esti Hírlap, III. évf. 96. sz. (1958. április 25.) 4. o. (fizetős hozzáférés)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gábori_Emil&oldid=26647799”