Fáji János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fáji János
Született1703. július 9.
Szásznagyvesszős
Elhunyt1757. február 26. (53 évesen)
Alvinc
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész
SablonWikidataSegítség

Fáji János (Szászvesszős, 1703. július 9.Alvinc, 1757. február 26.) református lelkész.

Élete[szerkesztés]

A Nagyenyedi Kollégium elvégzése után előbb Leidenben, majd 1732 januárjától 1734-ig Utrechtben teológiai tanulmányokat folytatott.[1]

1734. június 29-én a küküllővári papok kollégiumában avatták pappá 23 társával. 1735. május 22-én az Alvinci református egyház lelkipásztorává választották meg ahol élete végéig szolgált.

Munkássága[szerkesztés]

Írt verseket gróf Bethlen István halálára is, valamint szülei haláláról is megemlékezett Kolozsváron, melyet a "halotti chártátska" formába nyomtatott ki.

Az "Univerzális Historiájából" csak a Jézus születéséig terjedő első kötetet dolgozta ki.

Legjelentősebb munkája az" Adversária Johannis Fáji" (Fáji János Naplója (1732)). Ennek családtörténeti adatait Ferenczi Sándor 1914-ben feldolgozta és megjelentette Kolozsvárt. A napló egyetemjárásáról szóló része (mintegy 300 oldal) még feldolgozásra és kiadásra vár.

Művei[szerkesztés]

  • Disputatio theologica casuistica de mendatio. Traj. ad Rh., 1733.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]