Frank Gábor

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. április 29.) ezen a változaton alapul.

Frank Gábor (1908 – 1944 k.) magyar gépészmérnök, a röntgen rétegvizsgálat feltalálója.

Élete

Frank Gábor 1931-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Királyi József Műegyetemen. Ezután a Tungsram Kutatólaboratórium munkatársa volt, majd a Philips egyik magyarországi leányvállalatának kutatólaboratóriumában vállalt állást. Jelentős eredményeket ért el az elektroncsövek oxidkatódjának fejlesztésében. 1938-ban elsőként javasolta a rétegfelvétel ama módszere, mely elv alapján a mai CT-berendezések (komputertomográf-berendezések) is működnek.^[1]

Frank Gábor a harmincas években – mivel még nem állt rendelkezésére számítógép –, ezért nem digitális, hanem analóg, fototechnikai eljárással rögzítette az adatokat. Találmányára 1938. június 28-án szabadalmat nyújtott be, melyet 1940-ben a német, 1941-ben pedig a magyar szabadalmi hivataltól megkapott.

További kísérleteit csak 1944-ig folytathatta, mert munkaszolgálatra vitték, ahonnan sohasem tért vissza. Halálának körülményeiről nincsenek információk, még a helyszínét és az időpontját sem ismerjük.

Találmányának utóélete

Zseniális találmánya hosszú időre feledésbe merült.^[2] Három évtizeddel később dr. Jensen dolgozta ki újból a rétegröntgen-vizsgálási eljárást, amely már számítógépes adatfeldolgozásra épült. 1979-ben Godfrey Hounsfield és Allan McLeod Cormack megosztva kapták a Nobel-díjat a számítógépes rétegröntgen kifejlesztéséért.

Irodalom

Jeszenszky Sándor: A röntgen-rétegvizsgálat úttörője: Frank Gábor (1908-1944) (Természet Világa 114. 1983. 2. 85-87. oldal)
Jeszenszky Sándor: Frank Gábor, a röntgen rétegvizsgálat magyar feltalálója (Magyar Tudomány 31. 1986. 12. 978-984. oldal)

Jegyzetek

↑ Ennek lényege, hogy a szervezetet egy meghatározott síkban vékony sugárnyalábbal több irányból „letapogatják”, miközben mérik az egyes sugárnyalábok elnyelődésének mértékét. Ebből a vizsgált keresztmetszet minden egyes pontjának sűrűsége, vagyis a teljes profil röntgenképe kialakítható. A röntgencső és a vele átellenes oldalon elhelyezett detektor körbejárja a kiválasztott testrészt, de az eredményt már nem röntgenfénykép, hanem hatalmas adathalmaz formájában kapjuk meg.
↑ 1978-ban bukkantak rá Németországban.

Források

Bödők Zsigmond: Nobel-díjas magyarok (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2005) Online elérhetőség
Nemzeti évfordulóink 2008 (Balassi Intézet Nemzeti Évfordulók Titkársága, Budapest, 2008, 48. oldal) Online elérhetőség

További információk

Életrajzi bibliográfia

[1] Ennek lényege, hogy a szervezetet egy meghatározott síkban vékony sugárnyalábbal több irányból „letapogatják”, miközben mérik az egyes sugárnyalábok elnyelődésének mértékét. Ebből a vizsgált keresztmetszet minden egyes pontjának sűrűsége, vagyis a teljes profil röntgenképe kialakítható. A röntgencső és a vele átellenes oldalon elhelyezett detektor körbejárja a kiválasztott testrészt, de az eredményt már nem röntgenfénykép, hanem hatalmas adathalmaz formájában kapjuk meg.

[2] 1978-ban bukkantak rá Németországban.

[1]

[2]