Fortuna (istennő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fortuna és Pontosz

A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője. Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. Ez talán az élet körforgására utaló elnevezés, ami a Bona Rotae (a sors forg[and]ó) középkori szállóigében csúcsosodott ki. A görög Tükhé megfelelője, Iuppiter leánya. Ünnepe június 11-én, a Fors Fortuna napja volt.

Kultuszát Servius Tullius vagy Ancus Martius vezette be. Temploma a Forum Boariumon állt, ezenkívül a Quirinalis-dombon is volt nyilvános szentélye.

Különböző jelzőket is kaphatott, nem feltétlenül pozitívakat.

  • Fortuna Dubia – kételkedő, kétes szerencse;
  • Fortuna Brevis – ingatag, csapodár (brevis = rövid);
  • Fortuna Mala – rossz, gonosz szerencsét hozó (a mala a magyar malőr szóban él tovább).

A középkorban is tisztelték, és további hasonló aspektusokban hivatkoztak rá, például

  • Fortuna Atrox a csörgőkígyó Fortuna
  • Fortuna Annonaria szerencse az aratásban
  • Fortuna Belli szerencse a háborúban
  • Fortuna Primigenia az elsőszülött szerencséje
  • Fortuna Virilis a férfiak feljebbjutásának segítője
  • Fortuna Redux segít biztonságosan hazajutni
  • Fortuna Respiciens
  • Fortuna Muliebris a nők szerencséje
  • Fortuna Victrix győzelem a csatákban
  • Fortuna Augusta az uralkodó szerencséje
  • Fortuna Balnearis a fürdők szerencséje
  • Fortuna Conservatrix
  • Fortuna Equestris a lovagok szerencséje
  • Fortuna Huiusque
  • Fortuna Obsequens
  • Fortuna Privata az egyén szerencséje
  • Fortuna Publica a köz szerencséje
  • Fortuna Romana Róma szerencséje
  • Fortuna Virgo a szűzek szerencséje.

Gyakori alakja Isis-Fortuna, kapcsolódik Eventus Bonus kultuszához.