Forgó László

Forgó László (Budapest, 1907. május 5. – Budapest, 1985. június 24.) Kossuth-díjas (1952) magyar gépészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a világhírű Heller-Forgó-hűtőrendszer társfeltalálója.

Élete

A zürichi Eidgenössische Technische Hochschule műszaki egyetemen tanult. 1929-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. 1929-1931 között itt tanított. Hazatérve a Magyar Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke lett. Itt dolgozott 18 évig (1930-1948), főként hőtechnikai gépek és berendezések műszaki fejlesztésén. Első találmányai is itt születtek: az "Invert rostély" című tüzeléstechnikai találmánya magyar és amerikai, a "Sterilizátor" című találmánya magyar és német védelmet nyert. A gyár az ő eredményeit is hasznosító termékeit sikeresen értékesítette a magyar, német és amerikai piacon. Ezután az Iparügyi Minisztériumba került, majd a Hőtechnikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese lett 1951-1953 között. Itt fejlesztette ki nagy jelentőségű találmányát, az ún. "apróbordás hőcserélőt" és az ehhez szükséges gyártástechnológia kidolgozásában is fontos szerepet játszott.

Művei

• Erfahrungen mit einer luftgekühlten Kraftwerks-Kondensationsanlage (társszerzővel, Budapest, 1958)
• Újszerű apróbordás hőcserélőkkel elért gyakorlati eredmények (Budapest, 1958)
• Gőzzel fűtött, párhuzamosan kapcsolt csövekből álló hőcserélők légtelenítési problémái (Budapest, 1965)

Díjai

• Kossuth-díj (1952)
• Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) – A híradástechnikai nagyberendezések, komplex rendszerek kidolgozásában, a termékszerkezet korszerűsítésében végzett kimagasló tudományos és irányító munkásságáért. Megosztott díj Balázsi Károllyal, Heszberger Antallal, Hutter Ottóval, Kiss Istvánnal, Lugosi Györggyel, Szőnyi Istvánnal és Szűcs Lászlóval.

Irodalom

• Lévai András: Forgó László nekrológ. Magyar Tudomány, 1985. 12. sz.

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon IV.: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Online hozzáférés
• Híres magyarok