Nemzetközi devizapiac
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A nemzetközi devizapiac (angolul foreign exchange, ebből származik a Forex, FX elnevezés) a különböző devizákkal való kereskedésnek a legális színtere.
A kereskedelmi és jegybankok, spekulánsok, multinacionális vállalatok, kormányok és más pénzügyi piacok és pénzügyi intézmények igényeit kielégítő piacok naponta több mint 3000 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak. A magánszemélyek csak a forgalom elenyésző részét adják, az ő ügyleteiket brókerek és bankok intézik. Sok tekintetben a devizapiacok állnak a legközelebb a tökéletes piac elméletéhez, aminek forrása a hatalmas forgalom, a piac rendkívüli likviditása, a szereplők magas száma, földrajzi szétszórtsága, a kereskedési idő (hétvégék kivételével napi 24 óra), az árfolyamokat befolyásoló tényezők sokfélesége és a magas elérhető haszonkulcs. Számos külföldi és hazai bróker kínál virtuális kereskedési felületeket, köztük olyanok is, akik nem közvetítik a kereskedő megbízásait a tőzsdére, hanem saját tőkével vállalnak fedezetet arra. Ők az úgynevezett "market maker"-ek. Legtöbbször nem biztonságos a kereskedés náluk, sokuk egyáltalán nem áll semmilyen pénzügyi felügyelet ellenőrzése alatt. Azok a brókerek, az ún. ECN brókerek, akik azonnal, jutalék nélkül továbbítják a kereskedők megbízásait a tőzsdére, sokkal megbízhatóbbak, lényegesen olcsóbbak és stabil technikai hátteret biztosítanak.
Tartalomjegyzék |
Fenntarthatóság [szerkesztés]
Több szerző (pl. David C. Korten, James Tobin), köztük Dr. Gyulai Iván úgy látja, hogy rengeteg társadalmi és környezeti kár okozói a spekulatív pénzmozgások, köztük a valutaárfolyamok ingadozását kihasználó valuta kereskedelem.[1] A reálgazdaságról leváló spekulációs műveletek révén a nagybefektetők zsarolni képesek a reálgazdaság szereplőit, legyenek azok vállalatok, vagy akár nemzetgazdaságok. Gyulai a megoldást a Silvio Gesell által 1910-es években kidolgozott[2] negatív kamatozású pénzben látja, amely gátolja a spekulatív pénzmozásokat.[3] James Tobin a spekulációs pénzmozgásokat nagyon károsnak ítélte, és ezek ellehetetlenítésére javasolt nagyon kis mértékű adója, a Tobin-adó megnehezítené, hogy a valuták értékének ingadozását kihasználó pénzváltásokból - teljesítés nélküli - jövedelemre lehessen szert tenni, viszont csekély, pár ezrelékes mértéke miatt a reálgazdasági folyamatokat nem gátolná.[4][5][6] [7]
Vezér-Szörényi László megoldásnak a már több országban (Svájc, Argentína, Uruguay, Brazília, Kína) működő duális pénzrendszer bevezetését látja, amelyben a normál valutát kiegészíti egy közösségi pénz, amely kamatmentes, vagy negatív kamatú, és elegendő készpénzzel látja el az azt elfogadók közösségét, és enyhíti a globális valuta ingadozásából fakadó terheket, veszélyeket.[8][9][10]
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Negatív kamaton Pénzcsinálók
- ↑ Silvio Gesell: A természetes gazdasági rend szabadföld és szabadpénz révén Kétezeregy kiadó 2004
- ↑ Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről 31-32-o.
- ↑ A Tobin-adó az LMP szerint
- ↑ Schäuble bevezetné a Tobin-adót Index-cikk 2011.dec.
- ↑ Képben a Tobin-adó Népszabadság-cikk
- ↑ Scheiring Gábor a Tobin-adó belga bevezetéséről Népszabadság-cikk
- ↑ Vezér-Szörényi László - Közösségi pénz
- ↑ Működhet a helyi pénz
- ↑ Mikor dől be az euro?
