Fodor József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Fodor József (Nagyilonda, 1898. április 22. – Budapest, 1973. október 7.) magyar költő, író, újságíró, műfordító.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Tordán érettségizett. 1916-ban bevomult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929-1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 1945-1947 között. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1950-1956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra.

[szerkesztés] Díjai

[szerkesztés] Művei

  • Jelenések évei (1940)
  • Összes versei (1942)
  • Idők útján (1958)
  • Országutak énekei (1960)
  • A történelem sodrában (1961)
  • Emberség tanúja (1962)
  • Emlékek a hőskorszakból (1964)
  • Magam nyomában (1965)
  • Teremtő nyugtalanság (1968)
  • Emberek és állomások (1969)
  • Nagy szelekben (1971)
  • Felkavart világ (1972)
  • Végtelen menet (1973)
  • Egy Plánta énekei és más versek (1974)
  • Egy költészet története (1975)
  • Tarts még ragyogás (1978)

[szerkesztés] Forrás

[szerkesztés] Külső hivatkozás

Személyes eszközök