Fodor József
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Fodor József (Nagyilonda, 1898. április 22. – Budapest, 1973. október 7.) magyar költő, író, újságíró, műfordító.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Tordán érettségizett. 1916-ban bevomult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929-1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 1945-1947 között. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1950-1956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra.
[szerkesztés] Díjai
[szerkesztés] Művei
- Jelenések évei (1940)
- Összes versei (1942)
- Idők útján (1958)
- Országutak énekei (1960)
- A történelem sodrában (1961)
- Emberség tanúja (1962)
- Emlékek a hőskorszakból (1964)
- Magam nyomában (1965)
- Teremtő nyugtalanság (1968)
- Emberek és állomások (1969)
- Nagy szelekben (1971)
- Felkavart világ (1972)
- Végtelen menet (1973)
- Egy Plánta énekei és más versek (1974)
- Egy költészet története (1975)
- Tarts még ragyogás (1978)
[szerkesztés] Forrás
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 9638607106
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- MÉL
- Fodor József a PORT.hu-n


