Ferenczi Sári

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferenczi Sári
Született1887. június 23.
Kolozsvár
Elhunyt1952. március 8. (64 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaBató József
SzüleiFerenczi Zoltán
Foglalkozásaíró,
irodalomtörténész
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Ferenczi Sári (Kolozsvár, 1887. június 23.Budapest, 1952. március 8.) író, irodalomtörténész. Ferenczi Zoltán (1857–1927) irodalomtörténész, könyvtáros lánya, Ferenczi Magda (1890–1913) író testvére, Bató József (1888–1966) festőművész felesége.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti egyetemen Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1932–1936-ban Berlinben élt. 1936-ban hazatért, és 1944-es elbocsátásáig az Erzsébet Nőiskola francia–magyar szakos tanára volt. 1944 és 1952 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.

Számos prózai műfajban kipróbálta magát, írt cikkeket, útirajzokat és elbeszéléseket. A legnagyobb sikert történelmi regényeivel, különösen a bécsi kongresszus idején játszódó A vörös daru cíművel érte el, amelyet Horváth János az év legjobb regényének minősített,[2] s amelyért 1921-ben a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját is elnyerte.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Ráday Pál lelki hódolásának első kézirata (Budapest, 1909)
  • A székely népballadákról (Budapest, 1912)
  • Mary (Budapest, 1913)
  • A vörös daru (Budapest, 1919, 1921)
  • Ágneszka elment (Budapest, 1920)
  • Estétől hajnalig (Budapest, 1922)
  • A hegyen át (Budapest, 1923)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. A magyar irodalom története VI. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Főszerk.: Sőtér István. Budapest, 1966, Akadémiai. 48. o.

Források[szerkesztés]