Fejlődésregény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fejlődésregény olyan regénytípus, amelynek a cselekménye általában egy személyiség fejlődésére céloz, esetenként egy lélekállapot kialakulási folyamatának vagy egy adott személyiség alakulásának a bemutatására törekszik. A központi figura számos élményét, tapasztalatát mutatja be, és részletesen ábrázolja, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, hogyan építi be személyiségébe. Ide sorolhatók természetszerűen azok az alkotások is , amelyek egy gyermek felnőtté válását beszélik el, de egy biográfián túlmenően tipikusan hangsúlyos a személyiség változása az őt körülvevő világ (események) hatására általában hosszabb perióduson (akár egy vagy több évtizeden) át. Goethe Az ifjú Werther szenvedései című munkája kapcsán beszélnek negatív fejlődésregényről, azaz leépítő, destruktív folyamatot bemutató fejlődésregényről (a Werther öngyilkossággal zárul).

Az elnevezést, illetve annak német megfelelőjét (Bildungsroman) Wilhelm Dilthey használta első ízben, Goethe Wilhelm Meister tanulóévei (1796) című regényére vonatkoztatva.[1]

A fejlődésregény kategóriájába sorolhatók az irodalomtörténetben például az alábbi művek:

  • Rousseau: Émile vagy a nevelésről című regénye is részben ide sorolható, bár erős didaktikus funkciója miatt nevelődési regénynek szokták hívni.
  • Yann Martel: Pi élete (ökológiai fejlődésregény)[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vöő Gabriella: Doris Lessing és a női fejlődésregény. litera.hu. (Hozzáférés: 2009. március 29.)[halott link]
  2. Questioning rationality: Martel’s philosophy of transpersonal self in Life of Pi. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)

Források[szerkesztés]

  • Kulturális Enciklopédia: Regény. (Hozzáférés: 2014. január 11.)

További információk[szerkesztés]