Farkas Mihály (politikus)

Farkas Mihály (született Lőwy Hermann, Abaújszántó, 1904. július 18. – Budapest, 1965. december 6.) kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyesfogat” és a szűkebb ún. „trojka” tagja volt. Fia, Farkas Vladimir hírhedt ÁVH-s kihallgatótiszt volt.

Élete

Ifjú évek, emigráció

Farkas (középen) és Rónai Sándor (mögötte) üzemlátogatáson a Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusának szünetében Berlinben, 1954. április 5-én

Zsidó származású volt. A trianoni békeszerződés után Kassán, Csehszlovákiában maradt családjával. Az 1920-as évektől Kassán és Prágában kommunista pártmunkás volt, 1925-1929 között e tevékenysége miatt börtönben ült. Szabadulása után részt vett a spanyol polgárháború harcaiban, majd a Szovjetunióba került. A második világháború idején részt vett a Moszkvából irányított és végzett háborúellenes propagandatevékenységben.

Az átmenet évei

A legtöbb moszkovitához hasonlóan 1944 végén érkezett Magyarországra. Ez idő tájt változtatta meg a nevét Farkasra. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Révai József mellett vezető szerepet töltött be a fokozatosan állampárttá váló kommunista tömörülésben. 1945 májusától tagja volt a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetőségének (KV), Politikai Bizottságának (PB) és titkárságának. 1945-ben belügyi államtitkár lett. 1946-ban pártfőtitkár-helyettessé választották, és az MKP Szervező Bizottságát vezette. 1948-ban az MKP és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesüléséből létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkárhelyettese lett Kádár János és Marosán György mellett.

Szerepe a diktatúrában

1948. szeptember 9-étől 1953. július 2-áig honvédelmi miniszterként tevékenykedett, 1950 novemberétől pedig a KV előtt is eltitkolt Honvédelmi Bizottság (HB) tagja lett Rákosi és Gerő mellett. (A bizalmatlanul kezelt Révai nélküli hármasukat szokás „trojka” névvel illetni.) Miniszterként egyik fő feladatának tekintette, hogy a honvédség átalakítása során a régi ludovikásokat eltüntesse. Szervezőként részt vett a tábornokok perében. Az belügyminisztériumtól 1949-ben különvált és a HB alá rendelt ÁVO, majd az ÁVH vezetőjeként az alatta elkövetett törvénysértő cselekedetek egyik irányítója volt. 1949-ben Kádár János belügyminiszter mellett tevékeny szerepet vállalt Rajk László koncepciós perének lebonyolításában.

1953-ban, a fordulat idején önkritikát kellett gyakorolnia, elvesztette miniszteri tárcáját és Révaival együtt kizárták a PB-ből. Az 1956-os forradalmat megelőző napokban a diákság egyik követelése Rákosi és Farkas népbíróság elé állítása volt. A forradalom leverését követően 1957 tavaszán és nyarán a csúcsvezetők közül egyedüliként, az ÁVH-t vezető Péter Gáborhoz hasonlóan „a személyi kultusz éveiben” elkövetett bűnökért és törvénysértésekért bíróság elé állították, és tizenhat évnyi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben szabadult.

Utolsó évei

Szabadulása után a Gondolat Kiadó lektoraként dolgozott. Sohasem rejtette véka alá a kommunizmusba vetett hitét, s mindvégig kiállt saját ártatlansága mellett. Munkatársai és főnökei meg voltak elégedve munkájával, s többször kitüntetésre is előterjesztették, amit azonban a központi vezetőség megvétózott. Míg első, '20-as évekbeli bebörtönzésekor felesége hagyta el, a második rabsága fiától szakította el. Mindezek, valamint a központi pártbizottság vele szemben megnyilvánuló magatartása, amely világossá tette számára, hogy nincs helye a további politikai életben mély depresszióba sodorták, s végül öngyilkosságba kergették.

Fia, Farkas Vladimir az ÁVH egyik leghírhedtebb, leggyűlöltebb tagja volt.

Források

• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990.
• Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X 
• Életrajza az 1947-1949-es országgyűlési almanachban, Budapest, 2005

Irodalom

• Farkas Mihály. Száz rejtély a magyar történelemből. Szerkesztette: Halmos Ferenc. Gesta Könyvkiadó, Budapest, 1997.

előző miniszter Veres Péter 1947. szeptember 24. – 1948. szeptember 9.

honvédelmi miniszter 1948. szeptember 9. – 1953. július 4.

következő miniszter Bata István 1953. július 4. – 1956. október 24.