Falkonieri Szent Juliána
| Falkonieri Szent Juliána O.S.M | |
_-_Altare_dell%27Addolorata_-_Santa_Giuliana_Falconieri.jpg) | |
| Falkonieri Szent Juliána O.S.M | |
| apáca, rendalapító | |
| Születése | |
| 1270 körül Firenze, az akkori Firenzei Köztársaság, a mai  Olaszország területén | |
| Halála | |
| 1341. június 19. Firenze, az akkori Firenzei Köztársaság, a mai Olaszország területén | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1678. június 26., Róma Boldoggá avatta: XI. Ince pápa |
| Szentté avatása | 1737. június 16., Róma Szentté avatta: XII. Kelemen pápa |
| Sírhely | Firenze |
| Kegyhely | Santissima Annunziata (Firenze) |
| Ünnepnapja | június 19. |
| Jelképei | szerzetesi ruha, szív résznél az Eukarisztia jelképével |
| Védőszentje ennek | a hányingerben szenvedők |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Falkonieri Szent Juliána O.S.M témájú médiaállományokat. | |
Falkonieri Szent Juliána O.S.M (olaszul: Giuliana Falconieri, Firenze, 1270 körül – 1341. június 19.) szentté avatott apáca, a Szervita Világi Rend alapítója.
Családja[szerkesztés]
Juliána (más forrásokban Julianna) Firenzében született előkelő családban. Apja fiatalabb éveiben könnyelmű, kicsapongó életet folytatott, de érezve azt, hogy egyre idősebb megtért, testvérének, Boldog Falconieri Eleknek, a szervita rend egyik alapítójának tanácsai alapján. Megtérése után Rómába ment, meggyónt IV. Orbán pápának. Mint gazdag ember a kor szokásai szerint megtérését egy templom építtetésével mutatta ki. Mindezek közben megszületett leánya, Juliána. Nagybátyja Falconieri Elek azt mondta róla, hogy édesanyja nem is leányt, hanem angyalt hozott a világra.
Szerzetesi élete[szerkesztés]
Juliána 15 évesen döntött a szerzetesi élet mellett. Ekkor lemondott örökségéről és Benizzi Szent Fülöp kezéből elsőnek vette fel a "köpenyesek" (mantelláták), a szerviták harmadrendjének ruháját. Élete végéig szülei házában maradt, vezeklő életet élt, betegeket ápolt és gyermekeket nevelt. Később az ő hatására jött létre a szervita rend női ága. Egész életében állandó böjtben és szigorú önmegtagadásban élt, amely egészségi állapotát aláásta, súlyos gyomorbetegségben szenvedett, ami miatt élete végén enni már nem tudott, de még az Oltáriszentséget se tudta magához venni. Megkérte a lelkiatyját, hogy hozza be az Oltáriszentséget a szobájába. Ha már nem tudja magához venni, kérte terítsenek a szíve fölé egy korporálét s tegyék oda a szentostyát. Miután ez megtörtént, egy úgynevezett ostya-csoda következett be: a szentostya eltűnt, ő pedig mosolygó arccal meghalt. Holttestén, szíve fölött bevésődve ott látták a szentostya lenyomatát, rajta a kereszttel.
Rendalapítóként[szerkesztés]
Benizzi Szent Fülöp 1295 körül javasolta, hogy a szervita rend a világban élő, de szerzetesként élő közösséggel gazdagodjék. Az első aki e munkájában a szerzetesi ruhát átvette tőle Juliána volt. Juliánának adott tanácsai fennmaradtak.
„A harmadrendiek tartsák folyton szem előtt, hogy az ő hivatásuk e világon a küzdés és az ő saját rossz hajlamaik legyőzése. Hogy magukat a fájdalmas Anyához hasonlóvá tegyék, becsüljék a fájdalmat többre az örömnél, a világi szórakozások Isten szolgálatával nem egyeztethetők össze. Családjuk körében szeretettel működjenek és a gyakran zavart okozó fölösleges aggodalmaktól tartózkodjanak. Ájtatosságaik végzését hozzák összhangba a család békéjével, mert Istennek szolgálata - a bűnt kivéve - mindennel összeegyeztethető, a rendes kötelességek teljesítését pedig sohasem akadályozza. A világ gyakran gúnyolja az ájtatos, visszavonult lelkeket: de ők ne törődjenek azzal és jusson eszükbe mindig az Apostol szava: "Ha én az embereknek óhajtanék tetszeni, nem lennék Krisztus szolgája." Iparkodjanak mindig hasznosan foglalkozni, mert a tétlenségből sok rossz fakad s az üres szív gyakran világi hiúságokkal telik meg. Szomorúságaikban forduljanak Istenhez s a szomorúak vigasztalójához, a fájdalmas Szűzanyához, nem pedig a gyarló teremtményekhez. Kerüljék a világ nagyrabecsülését, de az ájtatosság örve alatt sohasem vessék meg embertársaikat.”
– A szerviták (Mária szolgái) világi harmadrendjének kézikönyve, Magyar Szervita Rendtartomány (Budapest) , 1943
Tisztelete[szerkesztés]
Tiszteletét a szervita rend számára már 1420-ban V. Márton pápa engedélyezte, majd XI. Ince pápa 1678. június 26-án boldoggá, XII. Kelemen pápa 1737. június 16-án szentté avatta. A hagyomány szerint segítségét hányinger esetén kérhetjük.
Források[szerkesztés]
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Juliana Falconieri című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
