Fabrizio de André

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fabrizio de André
Fabrizio de Andre.jpg
Életrajzi adatok
Született 1940. február 18.
Genova
Elhunyt 1999. január 11. (58 évesen)
Milánó
Tevékenység költő, énekes, dalszerző

Fabrizio De André (Genova, 1940. február 18.Milánó, 1999. január 11.) olasz költő, énekes-dalszerző.

Költői hitvallása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műveiben nagy hangsúlyt kaptak a társadalom perifériájára szorult emberek; a bevándorlók, a lázadók és a prostituáltak. Sok dalszövege versértékű. Versei gyakran szerepelnek gimnáziumi tankönyvekben is, a kötelező tananyag részeként.

Ő maga erről így vélekedett: Szegények, kénytelenek memoriterként megtanulni egy egyszerű kézműves költeményt. - Benedetto Croce szerint húszéves korukig sokan írnak verset, később csak a költők és a kretének. - Ezek után én a dallal, mint vegyes műfajjal takarózom, melyben kiélhetem minden kreativitásomat.

a gyémántból nem nő ki semmi,

a trágya virágokat ont

(Fabrizio De André)

Ezeket a gondolatokat nevezhetnénk Fabrizio De André költői hitvallásának is. Ebben a pár sorban elmondja mindazt, amit kora társadalmáról gondol, és kifejti a Kisherceghez hasonló látásmódját; a szíveddel láss, ne (csak) a szemeddel!

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faber, ahogyan gyerekkori barátja, Paolo Villaggio is hívta, Genova-Peglin született egy nagypolgári család sarjaként. Tanulmányait katolikus iskolában kezdte. Később állami iskolába járt, ahol oda nem illőnek találták viselkedésmódját, ezért eltanácsolták. Ezek után a Jezsuitákhoz került, ahol az egyik pap - mindjárt az első évben- szexuálisan zaklatta őt, ezért édesapja, Giuseppe közbenjárására a papot az iskolából menesztették. Egyetemi tanulmányait a Genovai Egyetemen kezdte. Eleinte - kíváncsiságból - a Bölcsész és az Orvostudományi Kar hallgatója volt, majd később apja és bátyja, Matteo nyomdokaiba lépve a Jogi Kar mellett döntött. Nem sokkal a diploma megszerzése előtt azonban otthagyta az egyetemet, és attól kezdve csak a zenének élt.

Karrierje kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei pályája kezdetén sokat fordított már befutott zenészektől, mint Brassenstől, akit később kezei apjának nevezett. Ezeket a fordításokat később felhasználta lemezeihez is. Eleinte barátaival; Tencóval, Bindivel és Paolival a La borsa di Arlecchino (Harlekin táskája) nevű bárban zenéltek. Karrierje nem indult zökkenőmentesen. A kezdeti nehézségek mellett a siker is váratott magára. Családja; első felesége, Enrica Rignon, becenevén Punny és fiúk, Cristiano De André megélhetési gondjai miatt már majdnem a zenei pálya elhagyására kényszerült, mikor Minának írt számával; a La canzone di Marinellával (Marinella dala) váratlanul befutott.

A siker évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fabrizio De André életében beérett a sok munka gyümölcse, mely meghozta számára a népszerűséget is. Később, hogy saját neve alatt adhassa ki szerzeményeit, a Római SIAE-nél dalszerzői vizsgát tett. Közismertté 1966-ban a Tutto di Fabrizio De André albumával vált, ettől kezdve karrierje csak felfelé ívelt.

A nagy siker ellenére Fabrizio De André félénk és visszahúzódó maradt. A szereplés folyamatosan gondot okozott számára, fellépni csak félárnyékban volt hajlandó. Előadások előtt egy-egy pohár whiskyvel enyhítette szorongását. Egy kínos eset után – mikor is egy tv-szereplés alkalmával elfelejtette a dalszöveget, - a biztonság kedvéért, fellépések előtt többször is próbált; először csak egymaga, majd a zenekarral együtt.

Szardínia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben Fabrizio De Andrét és második feleségét, Dori Ghezzit elrabolta egy névtelen szárd szervezet. Fogva tartóik csak négy hónap múlva, váltságdíj ellenében engedték szabadon őket.

Crêuza de mä[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fabrizio De André zenei pályafutásában a nagy vízválasztó a Crêuza de mä című dal volt. Ez a dal mindenekelőtt egy szerelmes dal Genovához, hőn szeretett szülővárosához, melyben egyszersmind megtalálható a mediterrán ízek, hangok, illatok és szagok sokasága is. E szerzeményét követően kijelentette, hogy legfőbb szándéka a genovai nyelvet illetve dialektust ápolni és népszerűsíteni. Úgy tervezte, hogy lehetőség szerint felhagy az olasz nyelven való énekléssel.

A nagy fordulópont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Anime salve ’98-as turné a költő életében több szempontból is kiemelkedő fontosságú volt. Legfőbb célja az azonos című album népszerűsítése és annak üzenete; a szabadságvágy közlése, közzététele volt. Ezen a körúton már nagyon beteg volt. Egyszer annyira rosszul lett, hogy a turnét is meg kellett szakítani e miatt. Kórházba szállították, majd tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 1999. január 11-én, hajnali 2 óra 30 perckor a milánói Onkológiai Intézetben hunyt el a genovaiak bálványa, Fabrizio De André. Az 1999. január 13-i temetésén zenész és költőtársain kívül az utca népe is igen nagy számban vett részt, hogy kifejezzék tiszteletüket és leróhassák végső kegyeletüket kedvencük előtt.

Emlékezzünk rá[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fabrizio De André emlékét számos módon őrzi a világ; 2000. március 12-én a genovai Carlo Felice Színházban emlékkoncertet szerveztek legkedveltebb dalaiból. Az előadáson sok neves (Celentano, Zucchero, Ligabue, Jovanotti, Vasco Rossi, Premiata Forneria Marconi stb.) és kevésbé ismert olasz előadó szerepelt, akik révén az esemény magas színvonalú zenei produkcióvá alakult. A koncertről készült hangfelvételt eredetileg az előadóknak szánták emlékül, de a felvétel jó minősége és a nagy közönségigény miatt végül 2003-ban egy dupla albumon jelentették meg "Faber, amico fragile" címmel, utalva a művész becenevére és az egyik híres dalára is.

A Via del Campo-n található, Fabrizio De André nevét viselő kis üzlet mára múzeummá alakult, melyben egész nap az ő szerzeményei hallhatók. A boltban - ezen kívül számos De André relikvia is megtalálható, mint a Crêuza de mä megkomponálásához használt gitár, valamint számos eredeti cd borító. Ezen a kedves emlékhelyen kívül számos utca, tér, iskola, egy ösztöndíj, együttesek és szervezetek őrzik nevét, ápolják emlékét, mint ahogyan teszi azt a felesége, Dori Ghezzi és Fernanada Pivano által alapított non-profit alapítvány is.

Albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1966 Tutto Fabrizio De André Karim KLP 13
  • 1967 Volume I, Bluebell Records BBLP 39
  • 1968 La canzone di Marinella, Roman Record Company RCP 703
  • 1968 Tutti morimmo a stento, Bluebell Records BBLP 32
  • 1968 Volume III, Bluebell Records BBLP 33
  • 1969 Nuvole barocche, Roman Record Company RCP 704
  • 1970 La buona novella, Produttori Associati PA/LP 34
  • 1971 Non al denaro, non all'amore né al cielo, Produttori Associati PA/LP 40
  • 1973 Storia di un impiegato, Produttori Associati PA/LP 49
  • 1974 Canzoni, Produttori Associati PA/LP 52
  • 1975 Volume VIII, Produttori Associati PA/LP 54
  • 1976 Fabrizio de André, Ricordi CDMRL 6488
  • 1978 Rimini, Ricordi SMRL 6221
  • 1979 Fabrizio de André in concerto con la PFM Vol.1., Ricordi CDMRL 6489
  • 1980 Fabrizio de André in concerto con la PFM Vol.2., Ricordi CDOR 8431
  • 1981 Fabrizio De André (L'indiano),Ricordi SMRL 6281
  • 1984 Crêuza de mä, Ricordi SMRL 6308
  • 1990 Le nuvole, Ricordi CDMRL 6444
  • 1991 Concerti 1991, Fonit Cetra CDM 2069
  • 1991 Il viaggio, Philips 848 288-2 CD
  • 1996 Anime salve, BMG TCDMRL 74321-392352
  • 1997 M'innamoravo di tutto, BMG Ricordi/Nuvole 74321-533042
  • 1999 de André in concerto, BMG Ricordi/Nuvole 74321 656992)
  • 1999 Da Genova, BMG Ricordi 74321728992
  • 2001 Ed avevamo gli occhi troppo belli, EDA 001
  • 2006 In direzione ostinata e contraria - 3 cd set, Sony/Bmg Italy B000C6NONM

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alfredo Franchini, Uomini e donne di Fabrizio De André, Fratelli Frilli, Editori, Genova, 2000
  • Massimo Cotto, Conversazione con Massimo Bubola; Fabrizio De André: Doppio lungo addio, Aliberti Editore, 2007
  • Riccardo Brtoncelli, Belin, sei sicuro? torie e canzoni di Fabrizio De André, Giunti, Milano, 2003
  • Roberto Iovino, Fabrizio De André, l'ultimo trovatore, Fratelli Frilli Editori, Genova, 2006
  • Luigi Viva, Vita di Fabrizio De André, non per un dio ma nemmeno per gioco, Feltrinelli, Milano 2004