Férfi 400 méteres síkfutás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Férfi 400 méteres síkfutás
az I. nyári olimpián
Athletics pictogram.svg
Adatok
Helyszín Panathinaikosz Stadion
Dátum április 67.
Versenyzők 7 résztvevő
4 nemzetből
Győztes eredmény 54,2 s (OR)
Érmesek
Aranyérem   Egyesült Államok Egyesült Államok
Ezüstérem   Egyesült Államok Egyesült Államok
Bronzérem   Nagy-Britannia Nagy-Britannia

1900 → 

A férfi 400 m síkfutás volt a második legrövidebb versenyszám. A selejtezőfutamok voltak az első versenynap utolsó számai április 6-án. A versenyzőket két csoportba sorolták, és mindkét futamból az első két helyezett jutott be az április 7-i döntőbe.

4 nemzet 7 versenyzője vett részt, akik közül öten a 100 m síkfutásban is rajthoz álltak.

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1900 óta tartja nyilván a hivatalos világrekordot, és mivel ez volt az első olimpia, ezért olimpiai rekord sem létezett ez előtt. Ezáltal az ezen a versenyen az első középdöntőben nyerő versenyző eredménye számít ebben a versenyszámban az első hivatalos olimpiai rekordnak.

Az alábbi táblázat tartalmazza a verseny során elért olimpiai rekordokat:

Dátum Esemény Versenyző Eredmény OR
április 6. Első középdöntő Egyesült Államok Herbert Jamison (USA) 56,8 s OR
április 7. Döntő Egyesült Államok Tom Burke (USA) 54,2 s OR

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középdöntők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középdöntőket április 6-án rendezték.

A továbbjutók nevei vastagítással kiemelve.

Első középdöntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Versenyző Eredmény
1. Egyesült Államok Herbert Jamison (USA) 56,8 s
2. Németország Fritz Hofmann (GER) 58,6 s
3-4. Németország Kurt Dörry (GER) nincs adat
Franciaország Alphonse Grisel (FRA) nincs adat

Az egyesült államokbeli Herbert Jamison nyerte az első középfutamot 56,8 másodperccel. Megelőzve a német Fritz Hofmannt, aki 58,6 másodperces eredményével jutott tovább.

A német Kurt Dörry és a francia Alphonse Grisel is teljesítette a távot, azonban sorrendjük nem ismert.

Hoffmann és Grisel összesen 402 métert futott, miután megbüntették őket rossz rajt miatt.

Második középdöntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyezés Versenyző Eredmény
1. Egyesült Államok Tom Burke (USA) 58,4 s
2. Nagy-Britannia Charles Gmelin (GBR) nincs adat
3. Franciaország Frantz Reichel (FRA) nincs adat

Egy másik amerikai, Tom Burke nyerte a második középfutamot. A második helyen a brit Charles Gmelin ért célba.

Döntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai páros ért célba az első két helyen, sorrendben Tom Burke és Herbert Jamison. A bronzérmet a brit Charles Gmelin szerezte meg.

Helyezés Versenyző Eredmény
1Aranyérem Arany Egyesült Államok Tom Burke (USA) 54,2 s
2Ezüstérem Ezüst Egyesült Államok Herbert Jamison (USA) 55,2 s
3Bronzérem Bronz Nagy-Britannia Charles Gmelin (GBR) 55,6 s
4. Németország Fritz Hofmann (GER) 55,6 s