Esgaroth

Esgaroth, vagy Tóváros (teljes nevén: Esgaroth a Hosszú-tavon) egy emberek által lakott közösség volt a Rhovanion-i Hosszú-tó északnyugati részén J. R. R. Tolkien Középfölde-történeteiben. A teljesen fából épült és a tómederbe süllyesztett faoszlopokon álló város a Magányos-hegytől délre és Mirkwoodtól keletre volt található. A város jóléte az észak-középföldi férfiak, tündék és törpék közötti kereskedelemre épült.

Smaug nyughelyeként is ismerik, akinek csontjai a tó fenekén kötöttek ki, és aki elpusztította a várost. Az városi emberek fő közlekedési módja a hajóik voltak. Abban az időben, amikor A hobbit játszódik, Esgaroth városállamnak és köztársaságnak tűnik, amelyben nincs király (az egyetlen igazi köztársaság Középföldén). Az állam vezetője Tóváros mestere, melyet az öregek és bölcsek közül választanak meg. Esgarothot egyesek a kapitalizmus kritikájaként értelmezték.

Egyedülálló módon Középfölde összes városa, települése, erődje és városa közül a Esgaroth használt vizet egyedül védekezésül. Emellett a tavat egyéb természetes akadályok is körbevették, mint például sziklák, magas hegyek. Ezek segítették a várost a védekezésben és a lehetséges ostromoktól. Bár ezek a védekezések lelassították és elterelték a Tóváros emberi ellenségeit, semmit sem tett, hogy felkészítse lakóit Smaug támadása ellen.

Története

Eredete

A várost valamikor a harmadik korban alapították, és lakói nagy kereskedelmet folytattak Thranduil-erdei birodalmának tündéivel, a Magányos-hegy és a Vas-domb törpéivel, valamint rokonságukkal a déli Dale-ben és Dorwinionban. A Mirkwooddal folytatott kereskedelem során borhordókat szállítottak lefelé Thranduil barlangjaiból a Celduin mentén a tóvárosba.

Harmadik kor

A várost meglátogatta Zsákos Bilbó és Thorin kalandjuk során, hogy visszaszerezzék a Magányos-hegyet. A harmadik kor 2941-es évében a sárkány megtámadta a várost, miután Thorin és a törpök bejutottak Ereborba. Bard Bowman, aki közvetve értesült Smaug páncéljának gyengeségéről, amelyet először Bilbó vett észre, megölte a sárkányt. Néhány lakos csónakkal szökött meg, bár sokan a tűz fogságában hunytak el.

Ezt követően Smaug által ellopott kincsek egy részével a korábbiaknál nagyobb pompában építették újjá a tóvárost, bár a város mestere elmenekült az arany egy részével. A város lakosságának egy része Bardot követtve telepedett le Suhatag romjai között.

Nyelv

A Tóváros emberei kereskedőként ismerték a Westron közös beszédet. Közöttük azonban egy ősi formát beszéltek, amely lazán rokon, de elkülönül a szintén ősi rohirrim nyelvtől. Tolkien az ó-skandinávot helyettesítette az esgarótiak nyelvével (személy-és helynevek stb.).

Értelmezés

Esgaroth-ot Tolkien kritikájaként értelmezték a kapitalizmussal kapcsolatban, amely egy uralkodó elitosztályt képvisel, amely kizsákmányolja az alacsonyabb osztályú polgárokat. A tóváros emberi mestere, mint a törpe Tölgypajzsos Thorin, aki megszállottja lett a sárkány kincsének, (és maga Smaug is) mindhárman a "kapitalizmus mohó, pusztító oldalának" illusztrációinak tekinthetők. A Mester azonban meglehetősen csapdába esett a monoton életében, a bürokráciában, mivel ő a város legfőbb tőkése és fő politikusa. Másrészt Esgaroth nem hagyja el a kapitalizmust Smaug pusztulása után. Míg a város új jólétet tapasztal, a kereskedők "vezetői osztálya" ugyanúgy megmarad. Noha a rendkívül kapitalista várost rossz fényben ábrázolja, Tolkien sem támogatja a szocialista rendszert az újjáépített tóvárosban. Ehelyett a város helyzete a Hobbit végén "rendezett szabadságnak" nevezhető.

Források

• Rateliff, John D.. The History of the Hobbit: Mr. Baggins. HarperCollins (2007). ISBN 978-0-00723-555-1 
• Shippey, Tom. The Road to Middle-Earth, Third, Grafton (HarperCollins) (2005. május 4.). ISBN 978-0261102750