Elektropunk
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az elektropunk[1] gyűjtőnév alatt olyan elektronikus zenei irányzatokat értünk, amelyekben az elektronikus zenéhez a punk életérzés vagy punk zenei elemek társulnak. A műfaj a punk rock és az elektronikus zene elemeinek kombinálásával jött létre, a hetvenes évek végén. A korai elektropunk népszerű művészei Nitzer Ebb, Suicide az USA-ból, DAF és Liaisons Dangereuses Németországból, Portion Control Angliából és a Dead Inside the Chrysalis Ausztráliából. Az elektronikus punk zenének nagy szerepe volt a később igen széles körben elterjedt és kedvelt indusztriális zene kialakulásában.
Kibontakozás
A 80-as évek vége felé a szintetizátor egyre nagyobb teret nyert a könnyűzene világában. A hetvenes évek legvégének kísérleti jellegű szintetizátorpopja (Gary Numan, Throbbing Gristle, Ultravox, Depeche Mode) sikerei nagyban hozzájárultak a könnyűzene világának átrendeződéséhez, amely később olyan zenekarokat hozott felszínre, mint Billy Idol (Generation X) volt zenésztársának (Tony James) punk rock zenésznek együttese a Sigue Sigue Sputnik. A csapat legismertebb munkája, a Flaunt it, talán egyik legjobb példája, az elektronikus zenébe öntött punk rock elképzelésének. Az elektronikus punk zenének nevezhető műfaj ezután néhány éven belül a könnyűzene egyik meghatározó színfoltjává vált, olyan megasztárok képében, mint Billy Idol (a Cyberpunk albummal) vagy a Prodigy. Az elektronikus zene e műfajához közel álló Scooter zenei világában is felfedezhető a punk egyszerű, nyers dinamikája. A német zenekar több punk típusú dalt is feldolgozott. Erre a műfaj egyik leghíresebb alapműve, Billy Idol, Rebel Yell című dalának "Scooter változata"[2] is bizonyíték.
A műfajhoz közel álló előadók
Az alábbi előadók a műfajba sorolhatók.
