Egyed László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyed László
Egyed László sírja.jpg
Egyed László sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-33
Született 1914. február 12.
Fogaras
Elhunyt 1970. július 11. (56 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geofizikus,
pedagógus
Kövesligethy Radó és Egyed László emléktáblája

Egyed László (Fogaras, 1914. február 12.Budapest, 1970. július 11.) Kossuth-díjas (1957) geofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1960), majd rendes (1970) tagja, az ELTE TTK dékánja, valamint Geofizikai Tanszékének vezetője volt.

Több mint 100 cikket publikált, valamint ő írta 1956-ban A Föld fizikája című könyvet. Christoph Hilgenberggel, Samuel Warren Carey–vel és Pascal Jordannal együtt a földtágulási elmélet híve volt, mely a globális lemeztektonika-elmélet kiegészítő modellje. Munkásságának zömét az erre vonatkozó kutatások tették ki. Egyed a Föld tágulását évente 1 mm-re tette (500 km a kambrium óta). A gravitációs állandó csökkenésére vonatkozó elméletét számos konferencián ismertette. Beválasztották a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság, a COSPAR héttagú elnökségébe. Magyarországon új, korszerű szeizmológiai obszervatóriumok hálózatát hozta létre és elindította a hazai paleomágneses kutatásokat.

Másik közismert elmélete a Föld vasmagos modelljének alternatívája. A Goldschmitt-féle vasmagos modellben a Föld erősen rétegzett, a mélységi övezetek összetételükben is elkülönülnek egymástól. Az Egyed-féle vasmag nélküli modell nagyjából homogén összetételű Földet feltételez. Jelenleg a vasmagos modell az általánosan elfogadott, azonban minden olyan jelenséget, amelynek megoldására Goldschmitt a vasmagos modellt alkalmazta, a vasmag nélküli modell is magyaráz. Így például a Föld mágneses mezejének létére nem kell vasból álló magot feltételezni, mivel az Egyed-féle modellben a magot elfajult plazmaállapotú, mozgó anyag alkotja, amely dinamóelven szintén generál mágneses mezőt. A Föld átlagsűrűségének magyarázásához sem szükséges az egyre nagyobb sűrűségű rétegek feltevése, mivel a nagy nyomás alatt összepréselődő anyag szintén a kívánt eredményhez vezet. Emellett a vasmagos modell nem képes magyarázni azt a körülményt, hogy ha a Föld belsejében konvekciós áramlatok vannak, miért nem keverednek a rétegek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]