Dávid Zoltán

Dávid Zoltán
Született	1923. július 17. Budapest
Elhunyt	1996. augusztus 10. (73 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Dávid Géza
Foglalkozása	levéltáros demográfus
Iskolái	Piarista Gimnázium Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései	Fényes Elek-díj (1992)
Sírhelye	Farkasréti temető (49/2-2-17)
Sablon • Wikidata • Segítség

Dávid Zoltán (Budapest, 1923. július 17. – 1996. augusztus 10.) történeti demográfus, levéltáros, a KSH Levéltárának igazgatója.

Élete

A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, majd jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Első munkahelye az Országgyűlési Könyvtár volt, ahonnan azért kellett távoznia, mert a fordulat éve után nem lépett be a kommunista pártba. Hét és fél hónapig volt állás nélkül, pedig felesége már a második gyermeket várta. Végül 1950. november 15-től egy korábbi iskolatársa segítségével az Országos Levéltárban helyezkedett el. Előbb filmellenőrként, majd a térkép- és tervgyűjtemény referenseként dolgozott.

1956-ban a levéltár forradalmi bizottságának egyik vezetőjévé választották. Neki is szerepe volt abban, hogy senkinek nem esett bántódása, így a visszarendeződéskor őt sem érte zaklatás. A levéltárt ért találat után részt vett a mentésben.

Kovacsics József hívására a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárába ment. Itt első feladatául a statisztikai jellegű kiadványok szerkesztését, valamint a külső munkatársak irányítását kapta. 1959. január 1-jétől a nemzetközi csere és szerzeményezés bonyolításával is megbízták. 1964-től idejének javát a tudományos munkának szentelhette a történeti statisztikai kutatócsoportban, amelynek később vezetője lett. Ide került például Fügedi Erik és Perjés Géza is.

Az 1958-ban indult Történeti Statisztikai Közlemények, (1960-tól évkönyv) szerkesztőbizottsági titkára volt. A hatvanas években választották meg a Magyar Tudományos Akadémia történeti demográfiai munkabizottsága titkárának s lett a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának tagja.

Az ELTE Történeti Segédtudományi Tanszékén Sinkovits István felkérésére két féléven át tartott előadásokat történeti statisztikai és demográfiai témakörben. 1972-ben a KSH könyvtár újonnan létrejött levéltári osztályának vezetője, majd 1975-ben az önállósodott közgyűjtemény igazgatója lett. Ő vetette meg az új levéltár alapjait, alakította ki gyűjtőkörét, készítette el munkatársaival szervezeti és működési szabályzatát. Elkezdte az anyagok mikrofilmezését is.

Hatvanéves korában kérte nyugdíjaztatását, s egy ideig csaknem teljes visszavonultságban élt. Csak a rendszerváltás idején tért vissza alkotókedve. Tagja lett annak a szakértői kollégiumnak, amely a magyar–szlovák államközi tárgyalásokat volt hivatva demográfiai adatokkal szolgálni. A Magyarok Világszövetségének kérésére vállalta el a Szent László Akadémia védnökségi tagságát.

Elismerései

• 1992 Fényes Elek-emlékérem (KSH)

Munkássága

Országos levéltári kollégái közül Ila Bálint, Komjáthy Miklós és Maksay Ferenc álltak a legközelebb hozzá. A levéltárban töltött évek alatt átfogó forrásismereteket szerzett, különösen a 16–18. századi népesedés- és gazdaságtörténet szempontjából hasznosítható anyagokról.

Kutatásainak középpontjában a magyarság múltjának és jelenének számszerűen mérhető adatai álltak. A 16–19. századi Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyainak megismeréséhez szükséges levéltári fondok közül sokat dolgozott fel és ismertetett. A II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás megyei összeírásainak anyagát 1960-ban állította össze Dányi Dezsővel. Kutatásai alapján jóval magasabbra értékelte a 18. századi városi lakosság arányát (14–15%), ezzel új szemléletet érvényesítve a magyar városfejlődés tanulmányozásában. Feldolgozta az 1738–1743. évi pestisjárvány Bihar megyei és országos adatait, valamint az 1831-es kolerajárvány országos adatait. Foglalkozott a 18. századi veszprémi püspökségben élő családok nagyságával és összetételével, feldolgozta az egyházmegye 1747–1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyvét. Jelentős az a munkája is, amelyben a magyarság törökkori veszteségeit becsülte meg – korrigálva a köztudatba addig mélyen beépült, sokszor túlzó adatokat. 1994-ben adták ki az 1850-es erdélyi népszámlálás forrásanyagát feldolgozó munkáját.

Munkásságának másik területe a Kárpát-medence nemzetiségi összetételének vizsgálata volt. 1973-ban terjedelmes anyagot állított össze a szomszédos országokban élő magyarságról, illetve előrejelzéseket készített a szomszédos országokban élő magyarság számának 2000-ig várható alakulásáról.

Főbb művei

• Az első magyarországi népszámlálás, 1784–1787; szerk. Dányi Dezső, Dávid Zoltán; Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Bp., 1960
• Dávid Zoltán–T. Polonyi Nóra: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Kovács János: Az esztergomi érsekséget illető jószágoknak Geographico topografica descriptiója, 1736–1739; KSH Levéltár, Bp., 1980 (Forrásközlések)
• A magyar-szlovák nyelvhatár 1664-ben az Érsekújvári ejalet területén; KSH Népességtudományi Kutató Intézet., Bp., 1993 (A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének történeti demográfiai füzetei)
• Az 1850. évi erdélyi népszámlálás; bev., összeáll. Dávid Zoltán; KSH Levéltára–Központi Statisztikai Hivatal, Bp., 1994
• Sáros vármegye magyar településeinek pusztulása; in: A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének történeti demográfiai füzetei, 14.; KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Bp., 1995
• Dávid Zoltán: A székelyek száma 1567–1992 / Benda Kálmán: Keszthely népessége 1696–1851; KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Bp., 1998 (A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének történeti demográfiai füzetei)

Irodalom

• Cseh Gabriella 2014: Dávid Zoltán. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk. Rózsa Dávid. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár, 2014. 162–163. o. ISBN 978-963-235-449-1

Források

• kshkonyvtarblog.blogspot.com
• magyarszemle.hu Dávid Géza
• magyarszemle.hu
• multunk.com