Drake-formula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Drake-formulát (vagy Drake-egyenletet) dr. Frank Drake alkotta meg 1960-ban. Az egyenlet megadja egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát. Legismertebb formája a következő:

N = R^* \times f_p \times n_e \times f_l \times f_i \times f_c \times L

  • N az egymással kommunikálni képes civilizációk száma
  • R^* a csillagok keletkezésének gyorsasága (db/év) a Tejútrendszerben
  • f_p a bolygórendszerrel rendelkező csillagok aránya
  • n_e a lakható bolygók átlagos száma egy bolygórendszerben
  • f_l az élet kialakulásának valószínűsége
  • f_i értelmes lények kialakulásának valószínűsége
  • f_c technikai civilizáció kialakulásának valószínűsége
  • L a technikai civilizáció várható élettartama (a kommunikációnak kétirányúnak kell lennie)

A képletben szereplő tényezők számértéke sajnos majdnem teljes mértékben ismeretlen. A csillagok számán kívül mindegyik másik tényezőt csak találgathatjuk. Az újonnan fölfedezett exobolygók száma talán ad egy becslést a második tényezőre. A többiről csak annyit tudhatunk, hogy ha a vizsgált térrészbe a Tejútrendszer is beletartozik, akkor egyik sem nulla.

A Drake és kollégái által használt értékek:

  • R* = 10/év (10 csillag keletkezik évente)
  • fp = 0,5 (a csillagok felének lesznek bolygói)
  • ne = 2 (csillagonként 2 bolygó lesz lakható)
  • fl = 1 (mindegyik lakható bolygón ki fog alakulni az élet)
  • fi = 0,01 (ezek közül minden századik lesz intelligens)
  • fc = 0,01 (ezek közül minden századik lesz kommunikációra képes)
  • L = 10 000 év (a civilizáció élettartama)

Ha ezeket az értékeket behelyettesítjük az egyenletbe, 10 velünk kommunikálni képes civilizációt kapunk.

Kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Drake-formula napjainkra túlhaladottá vált, mert minden egyes tényezőjében akkora bizonytalanság van, ami lehetetlenné teszi még a nagyságrendi becslést is, emellett például egyáltalán nem biztos, hogy csak csillagok körül keringenek bolygók. A becslés pontatlanságára jellemző, hogy maga Drake 2008-ban 10 000-re becsülte a galaxison belül élő fejlett civilizációk számát, ezerszer nagyobbra, mint kitalálásakor.[1] A formula néhány tényezőjének megértésére csak nagyszámú idegen civilizáció ismeretében lesz lehetőség, ekkor viszont a használata válik szükségtelenné. Emellett az egyenlet eredményeként megjelenő szám, még ha igaz is, keveset mond magáról a Földön kívüli intelligencia létrejöttéről, nagyon más például az, ha az élet sok helyen létrejön, de kevés helyen fejlődik intelligenssé, és más az, ha az élet ritka, de szükségképpen intelligens. A formula nem veszi figyelembe azt sem, hogy a feltételezett civilizációk a közöttük lévő nagy távolságok miatt nem tudnak egymással feltétlenül kommunikálni.[2]

Mivel azonban az idegen civilizációkról – ha léteznek – semmit nem tudunk, ezért a képlet, illetve annak kritikája gyakran előkerül.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Galántai, Zoltán: Játszani a Drake-formulával. Űrvilág.hu, 2009. május 3. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
  2. Galántai, Zoltán: Távolság, élettartam, Drake-formula. Űrvilág.hu, 2009. február 8. (Hozzáférés: 2009. május 3.)