Domanovszky György
| Domanovszky György | |
| Született | 1909. szeptember 3.[1][2] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1983. február 3. (73 évesen)[3][1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Domanovszky Sándor |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1936) |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1982) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dr. Domanovszky György (Budapest, 1909. szeptember 3. – Budapest, 1983. február 3.[5]) magyar művészettörténész, etnográfus, muzeológus, egyetemi tanár. A történelemtudományok kandidátusa (néprajz, 1952).
Életpályája
1936-ban szerzett doktori oklevelet a budapesti egyetemen művészettörténetből, néprajzból és keresztény régészetből. 1940–1945 között a Néprajzi Múzeum igazgatója, 1957–1959 között főigazgatója volt. 1954–1964 között a Képzőművészeti Alap főlektora, 1964–1983 között belsőépítész szaklektora volt.
Munkássága
Több egyetemen és főiskolán oktatott. Kutatási területe a népművészet, a kortárs iparművészet és a kerámiatörténet volt. Szerkesztette a Magyar Népművészetet és a Néprajzi Múzeum Értesítőjét. A Néprajzi Értesítőben, az Ethnographiában, az Acta Ethnographiában, a Műteremben, a Művészetben, a Szabad Művészetben, a Művészetszemléletben stb. jelentek meg cikkei. Közel 100 cikke, könyve jelent meg angol, francia, német, orosz, svéd és szlovák nyelveken.
Családja
Domanovszky Sándor (1877–1955) történész és Kastenhofer Berta fia. Domanovszky Endre festőművész (1907–1974) és Domanovszky Ákos könyvtáros (1902–1984) testvére.
Temetése a Farkasréti temetőben történt.[5]Sírját felszámolták.[6]
Művei
- Magyarország egyházi faépítészete (Budapest, 1936)
- Szkítáktól a magyarokig (Budapest, 1938)
- Népi fazekasság (Budapest, 1942)
- Magyar parasztbútor (Budapest, 1942)
- A balatonkörnyék népművészete (Budapest, 1943)
- Magyar pásztorművészet (Budapest, 1944)
- Mezőcsáti kerámia (Budapest, 1953)
- A két faragó Kapoli (Budapest, 1955)
- Népi bútorok (Budapest, 1964)
- Magyar népi kerámia (Budapest, 1968)
- Kántor Sándor (Budapest, 1977)
- A kerámiaművészet kezdetei (Budapest, 1981)
- A magyar nép díszítőművészete (I-II. Budapest, 1981)
Díjai
- Munkácsy Mihály-díj (1982)
Jegyzetek
- ↑ a b http://datos.bne.es/persona/XX5241960.html, 2019. január 22.
- ↑ a b c Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. október 29.)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar néprajzi lexikon
- Artportal.hu
További információk
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X
- Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-2-0
- Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné, Zsilinszky Sándor. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0 ISBN 963052803 7 sorozat ISBN 963 05 2810 X kiegészítő kötet