Diplomata
A diplomata a diplomáciai tevékenységet hivatásszerűen végző, megfelelő szakképesítéssel és nyelvtudással rendelkező állami tisztviselő. A diplomata a fogadó országban a nemzetközi jog által meghatározott diplomáciai mentességekkel és kiváltságokkal rendelkezik.
A foglalkozás jellemzői
A diplomata a külügyi szolgálatot irányító központi szervnél, jellemzően a külügyminisztériumban, vagy nemzetközi szervezetekben (multilaterális diplomácia), vagy a kétoldalú kapcsolatokban, a külképviseleteken, (nagykövetség vagy konzulátus) végzi munkáját, látja el országának képviseletét. A diplomáciai munkát különböző beosztásokban, diplomáciai rangokba sorolva végzik a tisztviselők.[1]
Legfontosabb feladata, hogy országa külpolitikai céljainak megvalósulását körültekintően és hatékonyan szolgálja. Hazája állampolgárait a képviseleti országban szükség esetén az előírásoknak megfelelően segíti, részükre jogi segítséget nyújt. A külpolitikai kapcsolatok, illetve azon belül saját szakterületének alakulását, eseményeit folyamatosan figyelemmel kíséri, szükség esetén jelentéseket készít. Részt vesz a fogadó ország hivatalos rendezvényein, fogadásain.
Tágabb értelemben diplomatáknak nevezik azokat a politikusokat is, akik aktívak az adott állam külkapcsolatai területén. A legmagasabb rangú diplomata, az adott ország diplomáciai szolgálatának vezetője a külügyminiszter, aki egyben magas rangú politikus is, a kormány tagja.[1]
A nemzetközi jog nem határozza meg, hogy ki lehet diplomata, ez az adott országok saját szabályaitól függ. Történelmileg a diplomaták – különösen a francia forradalom előtt – a főnemesség soraiból kerültek ki, később helyet kaptak a vagyonos polgárság képviselői is.[1] A foglalkozás a 20. század során demokratizálódott. Az egykori szocialista országokban lehetővé vált a széles néprétegekből származó személyek számára is a megfelelő képesítés megszerzése és a diplomáciai szolgálatba állás. A 21. században szinte minden ország komoly szakképzettséghez és megfelelő nyelvtudáshoz köti a diplomaták kinevezését. Emellett azonban széles körben létezik a politikai kinevezettek gyakorlata is, amikor vezető diplomáciai posztokra, jellemzően nagykövetnek, politikai érdemeik alapján kerülnek személyek. Az ilyen esetekben a külképviseletek szakmai munkájának vezetése általában a nagykövet helyettesére, az úgynevezett első beosztottra, a vezető szakképzett diplomatára hárul.
Képzés
Magyarországon több felsőfokú intézmény foglalkozik nemzetközi szakon diplomata képzéssel mesterszakon. Az alapképzés hat félév.[2] A legismertebbek:
- Budapesti Corvinus Egyetem[3]
- Budapesti Gazdasági Egyetem[4]
- Kodolányi János Egyetem[5]
- Nemzeti Közszolgálati Egyetem[6]
Jegyzetek
- ↑ a b c Diplex 201. o.
- ↑ A szak leírása
- ↑ BCE diplomata szakok
- ↑ Nemzetközi tanulmányok. [2019. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
- ↑ Nemzetközi tanulmányok alapképzés
- ↑ Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar. [2019. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
Források
- NPP honlapja
- Új magyar lexikon II. (D–F). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960. 73. oldal
- Diplomata képzés
- ↑ Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai (1967)
