Ugrás a tartalomhoz

Diploma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Balint36 (vitalap | szerkesztései) 2021. január 8., 02:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2A01:36D:106:E06B:924:CD62:5A:9770 (vita) szerkesztéséről KMBot szerkesztésére)

A diploma felsőfokú végzettséget, szakmai képesítést, esetleg tudományos fokozatot igazoló okirat, oklevél.[1] Gyakran díszes kivitelű.

A felsőoktatásban szerezhető diploma

A BSc

A BSc (Bachelor of Science) egy, a világ számos országában ismert, az angolszász országokban hagyományosnak számító, egyetemi szintű diploma, illetve a hozzá tartozó oktatási forma elnevezése. Az oktatási formát alapképzésnek, a megszerezhető diplomát BSc-diplomának vagy alapdiplomának is nevezik.

Magyarországon és számos más európai országban ez a diploma- és oktatástípus a bolognai folyamat keretében került bevezetésre a korábbi ún. osztatlan képzés alapképzésre és mesterképzésre való osztásával. A kialakult rendszer céljául tűzték ki, hogy Európán belül közös elveken alapuló felsőoktatási rendszert hozzanak létre. Így a tanulók azonos vagy hasonló szakterületen belül könnyen, különbözeti vizsgák nélkül, az alapdiploma birtokában folytathatják más, bolognai rendszerben működő bel- vagy külföldi egyetemeken magasabb szinten tanulmányaikat. A BSc-diploma további előnyének tartják az egységes munkaerőpiacra való könnyebb belépést is.

A szó eredete

A diploma az ókori görögöknél és rómaiaknál két bronztáblából álló hivatalos iratot jelentett. Ilyet kaptak például a leszerelt katonák; a diploma igazolta a szolgálati helyeket és az illető (és gyermekei) római polgári státusát. A két táblát zsinórral kötötték össze és pecséttel látták el. Ha a pecsét megsérült, a diploma érvényét vesztette.

A történelemtudományban a diploma nagy jelentőségű okiratok fejedelmi/uralkodói oklevelet is jelenthet. A magyar történelemben ilyen az októberi diploma.

Források

Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 630. o. ISBN 963-85773-2-0  

Jegyzetek

  1. MNL

Kapcsolódó szócikkek