Ugrás a tartalomhoz

Dienes Sámuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. június 14., 04:33-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1)

Dienes Sámuel az Erdélyi Udvari Kancellária hivatalnoka.

Élete

Erdélyből származott, és 1784. október 28-ától a heidelbergi egyetemen tanult. Saját költségén kiadta Huszti András O Es Ujj Dacia AZ AZ Erdelynek Regi Es Mostani Allapotjarol Valo Historia című művét (Bécs, 1791).[1] Lefordította Karl Anton Martini (1726–1800) Positiones de lege naturali című jogbölcseleti művének második kötetét, amely úttörő vállalkozás a magyarországi jogbölcseleti irodalomban.[2] Egy 2011-es doktori értekezés szerint a "jelenkori magyar nyelvű szakirodalom legtöbbször erre a műre hivatkozik."[3]

Az Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaságon belüli Magyar Társaság tagja.[4]

Munkái

  • A báró Martini természet törvényéről való állatásainak magyarázatja, melyet német nyelvből magyarra fordított és a maga költségén kiadott. Bécs, 1792. (II. Darab, az I. nem jelent meg.)[5]
  • Egy magyar költeménye van a Socrates redivivus (Kolozsvár, 1785) című munkában.

Jegyzetek

  1. Szilágyi Sándor (1859). „ERDÉLY IRODALOMTÖRTÉNETE, tekintettel történeti irodalmára VII. fej.”. Budapesti Szemle 6. (6.), 292. o. (Hozzáférés: 2016. május 14.)  
  2. Szabadfalvi József: A magyar jogbölcseleti gondolkodás kezdetei. Debreceni Szemle, 4. sz. (2008) arch Hozzáférés: 2013. október 6.
  3. Petrasovszky Anna: Szibenliszt Mihály természetjoga, különös tekintettel az államra (PhD értekezés). Miskolc: (kiadó nélkül). 2011. arch Hozzáférés: 2013. október 6.  
  4. Jakab Elek (1884.). „Aranka György és az erdélyi nyelvművelő és kéziratkiadó társaság”. Figyelő Irodalomtörténeti Közlöny (16.), 276.. o. (Hozzáférés: 2016. május 14.)  
  5. Szilágyi Sándor (1860.). „Vázlatok az erdélyi magyar irodalom történetéből. I.”. Új Magyar Múzeum 10. (1.), 217.. o. (Hozzáférés: 2016. május 14.)  

Források