Ugrás a tartalomhoz

Delfti fajansz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dj (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 30., 15:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Története)
17. századi étkészlet maradványai (Viktória és Albert Múzeum, London)
18. századi tulipános váza
„Polychrome” stílusú tál (1760 és 1780 között)
„Polychrome” stílusú dísztál
1725 és 1760 között készült vázák
Griekse, a híres fazekas valamikor 1700 és 1720 között készített, imari stílusú vázája
Chris Dagradi: Gaudí-emlék (1988)

A híres kék kerámiát, a helytelenül delfti porcelánnak is nevezett delfti fajanszot a 17. században fejlesztették ki a kínai porcelán pótlására. Németalföld több városában is gyártották, de a nevét Delftről kapta.

Története

A 16–17. században a Hollandiában alapvető státusszszimbólumnak számítottak a festett porcelántárgyak. Kína féltve őrizte a gyártás titkát; a nagy szállítási költségek miatt a porcelán ára eléggé borsos volt. 1639–1683 között Kína gazdasága és kereskedelme a parasztfelkelések, majd a mandzsu hódítás miatt teljesen destabilizálódott, ami szűkítette az exportot és tovább növelte az árakat. Az importált porcelán kiváltására megkezdett németalföldi fajanszgyártás központja Delft lett — ez volt az a város, ahonnan a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) hajói Kína felé indultak.

Delftben a kerámiaüzemet a csődbe ment sörgyár épületében rendezték be. A delfti fajanszot 1653-ban, a város egyik kolostorában fejlesztették ki. A fehér agyagból formázott, fémmázas (eredetileg csak ónmázas), különleges eljárással festett és égetett kerámia a valódi porcelánt megközelítő finomsága miatt gyorsan híressé vált. A gyártás fénykora a 17-18. században volt; a 18. század közepe, a meisseni porcelángyár termelésének felfutása óta jelentősége csökkent, bár a gyártott termékmennyiség azóta is nő. Az alkalmazott technológia nem sokat változott, a művészi megoldások, formaelemek viszont többször is. A gyár védjegyével ellátott egyedi edényeket ma is hagyományos módon korongozzák és kézzel festik.

1900-ban a párizsi világkiállításon a delfti fajansz elnyerte a kiállítás egyik nagydíját. Nagyjából ekkorra az üzem kinőtte régi épületét, ami helyett nagyobbat kellett építeni. A mostani gyár 1903-ban készült el.

Korszakai, fajtái

A gyártásnak négy korszakát különítik el:

  • Az első időszakban (ekkor kapta nevét a „delfti kék”), a divatos chinoiserie stílusban fehér alapon kék mintákkal főként kínai motívumokat jelenítettek meg.
  • Szintén régi stílus a három színnel festett „Polychrome” — a sárga-zöld-barna kombináció mediterrán összhatású.
  • A „Pynacker” stílus japán hatást tükröz vörös-kék-arany színekkel.
  • A legújabb, modern stílus a „Unique” termékcsaládé — ezek egyedi darabok fiatal művészek elképzelései alapján.

Az újabb stílusok, formakészletek nem szorították ki a régieket; azokat továbbra is gyártották és gyártják.

Hatása más termékekre, stílusokra

Az ónmáz használatát holland fazekasok vezették be Angliában „delfti” (delft) elnevezéssel. Ezzel a kifejezéssel ma a Hollandiában és Angliában gyártott fajanszokat jelölik, míg a Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Skandináviában gyártott fajanszok megnevezése „faience” az Olaszországban készítetteké pedig „maiolica” (majolika).

A 17. század második felében a habán kerámia is átvette a delfti fajansz jellemző „delfti kék” színvilágát (a 18. században ezt a famille verte stílus váltotta fel).

Források