Dandie Dinmont-terrier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dandie Dinmont-terrier (Dandie Dinmont Terrier)
Dandie Dinmont Terrier 600.jpg
Fajtagazda ország Nagy-Britannia
Osztályozás
Csoport III. Terrierek
Szekció 2. Kis méretű terrierek
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 1987
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Dandie Dinmont-terrier témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Dandie Dinmont-terrier témájú kategóriát.

A Dandie Dinmont-terrier a kutyák terrier családjába tartozó skót kutyafajta. Teste nagyon hosszú, lábai rövidek, a feje tetején pedig jellegzetes fejdísz alakzatban nő a haja. A fajta Sir Walter Scott Guy Mannering című regényének egyik szereplője után kapta a nevét. A modern faj létrehozója James Davidson volt. Davidson kutyájának az ősei a környéken élő családok, így a Holystone-ban élő családok terrier kutyái voltak.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban három fajtaklub is foglalkozik velük, a The Kennel Club által megjelentetett Sebezhető Hazai Fajták könyvében szerepel. Ennek az oka az évente regisztrált kiskutyák alacsony száma. A kutyák barátságosak, de edzettek, így idősebb gyermekekkel lehet együtt hagyni. Az átlagosnál gyakrabban betegszik meg rákban.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két Dandie Dimmont-terrier ábrázolása 1859-ből.

A faj eredete Anglia és Skócia határmegyéiben az 1600-as években élő, és borzokra, valamint vidrákra vadászó terrierekig vezethető vissza.[1][2] Bár pontos eredetük nem ismert, az bizonyosnak tűnik, hogy közük van az 1700-as években Holydstone-ban élő Allanek kutyáihoz.[1] Ezek valószínűleg a border terrierek egyik fajtájához tartoztak.[3] A család feje a közeli Gerlinghamben született Willie "Piper" Allen volt.[1] műléggyel horgászott, és azért tartott kutyákat, hogy segítsenek neki előhívni a vidrákat. Kutyái annyira ismertté váltak, hogy Lord Ravensworth is kölcsönvette őket az Eslington Parkban lévő otthonába, hogy pusztítsák el az ott élő vidrákat. Lord Ravensworth ezután sikertelenül próbálta megvenni.[4] Willie Piper 1779. február 18-án halt meg. Kutyáit ezután fia, James gondozta.[5] Utána James fia örökölte a kutyákat, aki az egyik kutyát a határ skót oldaláról, Town Yetholmból érkező Francis Sommer úrnak eladta "Old Pepper" nevű kutyáját. Old Pepper Willie Allen kedvenc kutyájának, a Lord Ravensworth birtokán is szolgáló kutyának az egyik leszármazottja volt.[5]

A fajta egészen 1814-ig ismeretlennek számított a határvidék területein kívül. Ekkor jelent meg Sir Walter Scott Guy Mannering című regénye. Scott Selkirkshire serifjeként töltött itt huzamosabb időt, és ekkor ismerkedett meg a rókák és vidrák elejtésére specializált állattal. A Guy Mannering írása közben megalkotta "Dandie Dinmont" karakterét, akinek több terrirje is volt. "Pepper" és "Mustard" a szőrük színe alapján kapták a nevüket. Dinmont karakterének alapja egy élő farmer, James Davidson volt, aki teriereket tartott.[6] Ő valójában ilyen módszerrel adott nevez az állatainak.[7] Davidson kutyái több helyről származtak, és voltak közöttük Allan, Anderson és Faas kutyáinak leszármazottai is.[8][9] Davidson lejegyezte a keverést, és ennek köszönhetően őt tartják a fajta első gazdájának.[10]

Dandie Dinmont-terrier 1915. körül

Az 1800-as években több más fajjal is keresztezték, és így kerülhettek a fajta tulajdonságai közé a tacskókra jellemző vonások.[11][12] Ennnek ellenére néhány tenyésztő még ma is foglalkozik a keresztezés előtti fajta tenyésztésével.[11] A tacskóval történt keresztezés múltbéli lehetőségével először John Henry Walsh állt elő "Stonehenge" néven megírt tanulmányában.[13] Korának több tenyésztője is visszautasította ezt.[14] Az 1800-as évek közepén népszerű fajnak számított, és Scott műve nyomán egyre több helyen használták a vadászatok sikerességéhez.[7] Ez mindmáig az egyetlen kutyafajta, mely egy képzeletbeli hősről kapta a nevét.<!ref name=terrierhandbook /> Ekkortájt keletkeztek azok a feljegyzések, melyek szerint a fajnak köze van a bedlington terrier kitenyésztéséhez.[15]

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajtának hosszú teste rövid lába és a skót kutyáknál szokatlanul lelóg a füle. A nyakuk izmos. Átlagos marmagasságuk 20-28 cm (8-11 inch) súlyuk 8.2-11 kg. A fajta kétféle színváltozatban fordulhat elő a "paprika" és a "mustár". Átlagba 10-13 évig élnek. A fajta általában barátságos de a tenyésztők csak nagyobb gyerekek mellé ajánlják.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Cook (1885): p. 5
  2. Dandie Dinmont Terrier. The Kennel Club. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.)
  3. Cook (1885): p. 70
  4. Cook (1885): p. 6
  5. ^ a b Cook (1885): p. 7
  6. Cook (1885): p. 8
  7. ^ a b Cook (1885): p. 9
  8. Cook (1885): p. 10
  9. Cook (1885): p. 14
  10. Cook (1885): p. 15
  11. ^ a b Cook (1885): p. 28
  12. Cook (1885): p. 69
  13. Cook (1885): p. 72
  14. Cook (1885): p. 75
  15. Glover, John. The Working Bedlington. Machynlleth, Powys: Coch-y-Bonduu Books (1999). ISBN 9780853801122 
Általános

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dandie Dinmont Terrier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.