Csontkovácsolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csontkovácsolás vagy oszteopátia a test szimmetriájának a helyreállítására való törekvés. A hagyományos csontkovácsolásban a csontokra és izületekre történő közvetlen mozdulatok segítségével (gyakran erős fájdalom árán) a csontkovácsok elérik, hogy egy-egy csont a helyére kerüljön, ami egy rossz mozdulat következtében fájdalmat okozva elkerült a helyéről.

A kezelés folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első lépés egy teljes holisztikus állapotfelmérés a manuálterápiás kezeléshez. Második lépés manuálterápiás felmérés egy masszázs és energetikai kezelés keretében, mely a diagnózis pontosítására, megerősítésére, egyben az izmok kilazítására szolgál, elő - és felkészíti a testet a csontrakásra. Az oldó pontok kezelése történik, ami fájdalmas is lehet, de ez egy jól esõ fájdalom, mert érzi, hogy valami régi feszültség kioldódik, ami után megkönnyebbül az ember. Ilyenkor a miofaszciális lerakódások (A miofaszciális trigger pont egy kisebb izomrost szakaszra izolálódó merevség, amely csomóként érzékelhető, elsősorban az izomhas középpontja táján (centrális trigger pont). A pontokat érezhetjük kis dudoroknak, merev "spagetti" darabnak, vagy kis, szilvamag alakú és méretű púpoknak. A trigger pont nyomásra mindig fáj.) kerülnek a nyirok keringésbe. Ezektõl a fájdalmas csomóktól, nem lehet pozitív gondolkodással, vagy ellazulással megszabadulni. Sok-sok év alatt rakódnak le. Harmadik lépés a csontrakás, nyújtásokkal és lazításokkal kombinálva, melynek hatására az elmozdult csontok (sokszor maguktól, hanghatás kíséretével vagy anélkül) helyükre kerülnek

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]