Csincsiang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csincsiang (kínai:秦腔, pinjin: Qínqiāng) vagy luantan (kínai:亂彈, pinjin: Luàntán) a kínai Senhszi tartomány északnyugati részének jellemző népi kínai opera stílusa,[1] ahol évezredekkel ezelőtt csin volt a neve. Dallamai az ősi Senhszi és Kanszu falusi területeiről származnak.[2] A szó jelentése „a csin dallama vagy hangja”[3]

A műfajban egyik használatos hangszer a bangzi, melyről a bangzi opera elnevezést is kapta. A bangzi dallam a legrégebbi és leggazdagabb opera hangzás a négy nagy kínai dallam közül.[4]

Tan Tun, a The First Emperor című opera zeneszerzője kutatta a csincsiangot a mű alkotásakor, hogy többet tudjon meg az ősi kínai zenei stílusokról.[5]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csincsiangot 1785-ben Csien-lung császár betiltotta Pekingben. Azt állították, hogy ennek oka a műfaj szexuális utalásai voltak, de vélhetően a valódi ok az volt, hogy ez a stílus a korábbi népi kínai operastílusoktól eltérően társadalomkritikát is tartalmazott. A tiltás következménye azonban az lett, hogy a stílus Pekingen kívül szélesebb körben terjedt, különösen a délkeleti színházakban.[6]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csincsiang stílusban 13 féle szereplő van négy szereplőtípusban: négyféle seng (férfi), hatféle dan (nő), kétféle csing (festett arcú férfi) és egy csou (bohóc) szereplő.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. China promove programas diversificados durante o Festival da Primavera”, 2008. február 8. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.)  (English)
  2. Chinese opera The First Emperor transmitted live into theaters worldwide”, 2007. január 14. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  3. Adam Yuet Chau: Miraculous response: doing popular religion in contemporary China. (hely nélkül): Stanford University Press. 2006 53. o. ISBN 9780804751605  
  4. Women of China. (hely nélkül): Foreign Language Press. 2001  
  5. Matt Dobkin and Ken Smith. „Tan Dun's Operatic Odyssey”, 2006. december 6. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  6. Li Ruru: Soul of Beijing Opera: Creativity and Continuity in Modern Performance. (hely nélkül): Hong Kong University Press. 2010 36. o. ISBN 9789622099951  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Qinqiang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.