Csúzli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A csúzli.

A csúzli ősi eredetű hajítóeszköz, amit egészen a középkor végéig fegyverként használtak.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősemberek idejétől kezdve általában állati inakból készült a rugalmas zsinórja, ez azonban nem csúzli, hanem parittya volt. A parittyát egyes hadseregek egészen az 1300-1400-as évekig használták. A parittya mellett azonban a csúzli is megtartotta szerepét, s az ókorban még gyakori vadászeszköznek számított. A csúzli gyakorlott kézben igen veszedelmes fegyver volt. A fegyver hozzáértői verebet, galambot, de még fácánt vagy vadkacsát is ejtettek el vele. A 6-8 milliméteres vas vagy ólom golyót akár 90-95 m/sec sebességgel repítették ki. A puskaporos fegyverek elterjedésével értelmetlen volt tovább a hadászatban alkalmazni, mint másodlagos, „gyors” kézi lőfegyvert.

Napjainkban a csúzlikat általában gyerekek használják lövöldözésre, vagy vadászok apróbb állatok leterítésére. Nyugaton rendszeresen szerveznek csúzlis versenyeket, összejöveteleket. Erre már kiépült egy komplett, csúzlikat készítő és forgalmazó iparág.

Csúzlikat Magyarországon is lehet kapni, nagyrészt vadászboltokban. Az utóbbi években vissza esett a kereslet irántuk, általában csak horgászok használják őket az etetőeledel tóba/folyóba való bejuttatására.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy Y alakú, 10–20 cm hosszú ág, felső végeire rögzített rugalmas zsinórral, melyeket egy lövedéktartó fog össze. E tartóba helyezhető a lövedék, ami általában sima kavics, vagy egyéb tömör tárgy. A gumi elterjedésével a csúzlik pontossága, lőtávolsága drasztikusan megnőtt. Átütő ereje a kisebb íjakénál nagyobb. Egy változata az U szöges csúzli, ahol a gumiszalagra akasztott, meghajlított drótot húzzák a feszítéskor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]