Csáky Miklós (erdélyi vajda)
| Csáky Miklós | |
| A Magyar Királyság erdélyi vajdája | |
| Hivatali idő 1402 – 1403 | |
| Előd | Szécsényi Simon |
| Utód | Tamási János |
| A Magyar Királyság erdélyi vajdája | |
| Hivatali idő 1415 – 1426 | |
| Előd | Stiborici Stibor |
| Utód | Csáki László |
| Született | nem ismert nem ismert |
| Elhunyt | 1426 Kőrös |
| Foglalkozás | politikus |
Körösszegi Csáky Miklós (? – Kőrös, 1426) főúr, erdélyi vajda, számos vármegye főispánja.
Család származása[szerkesztés]
Csákyak egy Árpád-kori nemzetségből – a Zsidó nemből – származtak. Ősi birtokaik a korabeli dokumentumok alapján Pest és Nógrád megyékben voltak. Egyik központjuk a mai Vácegres[mj 1] környékén terültek el. A legutolsó kutatási adatok alapján nincs közük a Csák nemzetséghez.[mj 2]
Élete[szerkesztés]
A család hatalmát Miklós alapozta meg. Első birtokadományát 1393-ban kapta Zsigmond magyar királytól.[mj 3] Kiváló katona volt, ezért is kapta a királytól a temesvári várnaggyá való kinevezést. Ekkor fogalmazódott meg Zsigmond királyban a növekvő török veszedelem következtében, hogy a temesi ispáni tisztség legyen a déli védelem egyik kulcsfontosságú pozíciója. Eredményes katonai akciói után folyamatosan megkapta a békési, bihari, csongrádi, kevei, Krassó vármegye és zarándi úgymint Zaránd vármegye ispáni tisztet, ezzel szinte egy fél országnyi rész került a család irányítása alá. A birtokadományozás eredményes katonáskodást kívánt Miklóstól, szinte egyfolytában háborúzott. Részt vett az 1395-ös moldvai hadjáratban, ahol Zsigmond fő célja a magyar királyságnak ebben az övezetben fenntartsa a befolyását és ne engedje a lengyel királyság fennhatóságát. Prokopp morvaországi őrgróf ellen többször került összetűzésbe Zsigmond és a hadjárat vezetését Csáky Miklósra bízta a király. A hadjárat célja a felvidéki várak megmentése volt és a sikeres hadjárat áttevődött Morvaországba.[1] 1397-ben Temes és Bihar vármegyék főispánja volt.
A család egyik legjelentősebb adománya a Temes vármegyei Csákvára volt, amely kisebb cserék után 1401-től véglegesen a család birtokába jutott. Nagy valószínű, hogy a család ezt a helyet szerette a legjobban, mert későbbiekben a család innen vette a nevét is. A család 1396-ban kapta meg a bihari Körösszeg[mj 4] várát, amely a későbbiekben a család nemesi előnevét adta.
1402–1403 között Csáky Miklós és Marcali Miklós[mj 5] közösen látták el az erdélyi vajda funkcióját. Miután az erdélyi vajdák állandó harcban álltak, ezért döntött Zsigmond király a kettős kinevezés mellett. 1403-ban csatlakozott ahhoz a Zsigmond elleni lázadáshoz, amelyet a Kanizsaiak indítottak és később Csáky Miklós lett a király elleni zendülés egyik vezére. Miután a lázadás elbukott, de a Garaiak támogatásával bocsánatot nyertek a hűtlenségért.
1408-ban tagja lett a király legszűkebb tanácsadói körének, akik a Sárkány Lovagrend társaságot hozták létre. A rend jelképe a farkával önmagát megfojtó sárkány, azaz az önmagát feláldozó sárkány. A társaságot 1408. december 12-i oklevéllel Zsigmond és Borbála királyné alapította. De nemcsak Miklós, hanem György nevű öccse is elnyerte a király teljes bizalmát, jelentős érdemeket és birtokadományt szerzett. Ő is részt vett nagyon sok katonai akcióban, és 1402-ben a jelentős hatalommal járó székely ispáni tisztségbe került. Ebben az időszakban Zsigmond annyira megbízott bennük, hogy szinte az egész Kelet-Magyarország irányítását rájuk bízta.
1415-től 1426-ig (haláláig) újra erdélyi vajda volt. Halála után a fia Csáky László töltötte be ugyanezt a funkciót és közel olyan hosszú ideig mintegy 11 évig.[mj 6]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ 1943 előtt Vácegres neve Zsidó község volt. Egy 1421-ből származó oklevél „Sydou monostor”-t említi, amelynek birtokán a Zsidó nemzetségből származó Csákyak osztoznak, a monostor és patronatusi jog azonban közös marad. A XV. századtól kezdve a község neve gyakori az oklevelekben. A középkori, helyesebben a mohácsi vész előtti kor okleveleiben a nemzetség és a községnév egyaránt ily változatokban fordul elő: „Sidow”, „Sydow”, „Sidou”, „Sydou”, „Zydoy” „Zydou”, „Zidow”, „Zydow”, „Sido”, „Sydo”.
- ↑ Ez az állítás tévesen több családtörténeti munkában is szerepel mind a mai napig
- ↑ Egy Nógrád megyei falut.
- ↑ E vár falainál gyilkolták meg a kunok IV. Lászlót 1290-ben.
- ↑ Marcali is többször harcolt a török ellen. 1396-ban részt vett Zsigmond királlyal a vereséggel végződő nikápolyi csatában. 1397-ben jelentős birtokadományt kapott a Lackfiak elkobzott vagyonából.
- ↑ Számos dokumentum arra utal, hogy az utolsó erdélyi vajdasági uralkodásukban sem Miklós sem fia László, több mint két évtizeden keresztül úgyszólván feléje sem néztek Erdélynek, helyettük al-vajdájuk, Váraskeszi Lépes Loránd kormányzott.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (1399–1400 között)
Források[szerkesztés]
- Sváby Frigyes: A körösszegi és adorjáni Csáky család genealógiája. Budapest: (kiadó nélkül). 1891.
- Rácz György: Egy főúri család „pályakezdése” A Csákyak. RUBICON történelmi magazin. Budapest: (kiadó nélkül). 1994.
- Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 1997.
- Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond korban (1387–1437). Akadémiai Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 1977.
- Erdély története: A tatárjárástól a mohácsi vészig. mek.oszk.hu
