Club de Fútbol Atlante

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Atlante
Csapatadatok
Teljes csapatnév Club de Fútbol Atlante S.A. de C.V.
Becenév Potros de Hierro
Székhely Cancún,  Mexikó
Alapítva 1916 (98 éves)
Klubszínek gránátvörös–kék
Stadion Estadio Olímpico Andrés Quintana Roo
Vezetőedző Wilson Graniolatti
Elnök Miguel Ángel Couchonal
Nemzeti sikerek
Mexikói Bajnokcsapat 3 alkalommal
Mexikói Kupagyőztes 3 alkalommal
Nemzetközi sikerek
CONCACAF-bajnokok ligája győzelem 2 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Atlante honlapja

A Club de Fútbol Atlante egy mexikói labdarúgócsapat, mely 2014 tavaszán kiesett az első osztályú bajnokságból.[1] Bár története során legtöbb ideig Mexikóváros volt az otthona, az utóbbi években Cancúnban játszik. A klub háromszoros bajnok és háromszoros kupagyőztes, a CONCACAF-bajnokok ligája sorozatot pedig két alkalommal nyerte meg.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Club Atlante alapításának pontos ideje nem ismert. Bár 1969-ben az 50 éves évfordulóját ünnepelték, mivel azidőtájt az 1919-es alapítási évet szerették volna rögzíteni, ma mégis legtöbben 1916-ra vagy 1917-re teszik a csapat létrejöttét. Egy biztos: az Atlantét mexikóvárosi fiatalok alapították (köztük Refugio Martínez, becenevén El Vaquero, aki a város egyik szegénynegyedében élt). A csapatnak eredetileg a Sinaloa nevet adták, mivel a hely, ahol találkozni szoktak, a Sinaloa és a Valladolid utcák sarka volt. Azóta a klub több névváltoztatáson esett át, mire megkapta mai, végleges nevét: először Lusitaniára keresztelték át az első világháborúban elsüllyesztett Lusitania hajó emlékére, utána nemsokára U–53-nak kezdték nevezni egy német tengeralattjáró után. Egy legenda szerint Martínez, a Vaquero („Tehenész”) egy tehénért kapott pénzből vásárolta az első, már akkor is piros–kék mezeket csapattársai számára.

A „kiscsapat” U–53 hamar nagy önbizalmat szerzett és megpróbált kihívni egy-egy csatára klubokat a Liga Mayorból. Az España el is fogadta a kihívást és meglepetésre 2–1-es vereséget szenvedett az U–53-tól. Ez volt a csapat első „igazi” sikere. Hamarosan befektetők is érkeztek a csapathoz, mely ezáltal egyre professzionálisabbá vált, 1920-ban már elnököt is neveztek ki élére (José Inés de la Mora személyében). Ezidőtájt született meg némi vitatkozás után a végleges Atlante név. Igaz, több évig nem csatlakozhattak egyetlen helyi szövetséghez sem, főként anyagi okok miatt: csak 1927-ben sikerült a frissen alakult Federación Mexicana tagjává válniuk, így elkezdhették szereplésüket az amatőr bajnokságban. Első meccsükön a Necaxa ellen léptek pályára, döntetlen eredmény született. A következő években ez a két csapat számos kiélezett csatát vívott egymással (többek között az 1932-es amatőr torna bajnoki címéről is a két csapat párharca döntött: ebből az Atlante került ki győztesen). 1933-ban, bár addig az Atlante jóval sikeresebb volt a Necaxával vívott párharcokban, mégis előfordult, hogy a Necaxa 9–0-ra verte őket, és innentől kezdve a Necaxa javára billent a mérleg. Ezekből az évekből ered az Atlante és a Necaxa évtizedekig tartó rivalizálása.

Az Atlante néhány nemzetközi sikert is aratott ezidőtájt, például 1930-ban kétszer is legyőzték az argentin válogatott játékosokkal teli Sportivo Buenos Aires csapatát is. 1941-ben második amatőr bajnoki címüket is megszerezték, 1942-ben pedig első kupagyőzelmüket.

1943-tól, a professzionális bajnokság indulásától kezdve az Atlante is ott szerepelt. Bár 1946-ban még csak a második helyet tudták megszerezni, 1947-ben a Leónt egyetlen ponttal megelőzve megnyerték a bajnokságot. Ezt viszont igen sokáig nem tudták megismételni, sőt, két alkalommal még a másodosztályba is visszacsúsztak, igaz, mindannyiszor hamar feljutottak ismét. 1982-ben a második helyig meneteltek (a Tigres győzte le őket a döntőben), viszont ez az eredmény azt jelentette, hogy kijutottak a következő évi CONCACAF-bajnokok kupájára. Ezt a nemzetközi sorozatot meg is nyerték.

1990-ben ismét kiestek a másodosztályba (számos tulajdonosváltás után és anyagi gondok közepette), de amint lehetett, azonnal visszajutottak a legmagasabb szintre, sőt, 1993-ban már második bajnoki címüket is megszerezték. Ezután ismét gyengébb időszak következett, a kiesést is csak szerencsével tudták elkerülni (pont akkor bővítették az első osztályú csapatok számát). Mivel a többi mexikóvárosi „nagy” csapat „elszívta” a szurkolókat az Atlante elől, így az ő meccsikre viszonylag kevesen látogattak ki. Emiatt döntött úgy a vezetés 2007-ben, hogy elköltöznek a fővárosból egy olyan helyre, ahol önállóbb arculatot és önálló szurkolótábort tudnak kiépíteni a jövőben: a választás az ország legkeletibb városára, Cancúnra esett, mivel itt még nem működött sikeres csapat, és a város igen gyorsan fejlődik. Ebben az évben meg is nyerték az Apertura bajnokságot, azóta viszont még a döntőbe sem jutottak be soha,[3] sőt, 2014 tavaszán búcsúztak az első osztálytól is.[1]

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Atlante 2007-ig, amíg még nem Cancún volt az otthona, több fővárosi stadionban is szerepelt: az Estadio Azulban, az Estadio Olímpico Universitarióban és az Estadio Aztecában is, néhány szezont pedig México államban és Santiago de Querétaróban is eltöltött, Cancúnba való költözése után viszont az Estadio Olímpico Andrés Quintana Roo lett a hazai pályája. Ez a stadion azonban a költözés idején még nagyon kicsit volt, így még abban az évben mintegy 20 000 fő befogadóképességűre bővítették. Az állam tulajdonában álló épület pályája 105 m × 68 m-es, borítása természetes gyep.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Se cansó el caballo y desciende; Atlante cae 4-3 ante Santos (spanyol nyelven). Vanguardia. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  2. A csapat honlapja (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 17.)
  3. A csapat története (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  4. A stadion története (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 19.)