Cigány-busalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Cigány-busalepke
Erynnis.tages.1858.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Busalepkék (Hesperiidae)
Alcsalád: Pyrginae
Nem: Erynnis
Faj: E. tages
Tudományos név
Erynnis tages
(Linnaeus, 1758)

A cigány-busalepke vagy cigánylepke (Erynnis tages) a busalepkék (Hesperiidae) családjának egy faja. Megtalálhatók Európában (a legészakibb területek kivételével) és Ázsia csaknem egész területén.[1] Száraz, meleg, füves területeken fordul elő, 2000 méter tengerszint feletti magasságig, a magasabb részeken valamivel gyakoribb.[2]

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárnyfesztávolsága 2,5 cm. Felszíne sötétbarna, az elülső szárnyon szabálytalan rajzolat, a szegély mentén kis fehér pontok találhatók; a fonák világosbarna alapszínű, halványabb foltokkal. Bár nappali lepke, surranó röpte és sötét színezete miatt éjjeli lepkére emlékeztet. Pihenő helyzetben szárnyait nem csukja össze. A talajhoz közeli virágokat (indás ínfű, patkófű, szarvaskerep) látogatja, a sárga színűeket különösen kedveli. A nedves talajt, elpusztult rovarokat, alkalomadtán a lótrágyát is szívogatja[3]. Évente két nemzedéke van, ezek április-június, illetve július-augusztus között repülnek ki. Hernyójának hossza 18 mm körüli, kövérkés és szőrtelen. A világoszöld hernyó hátán alig felismerhető sötétzöld csík fut, a fej sötétbarna, sárga pöttyökkel; a jól fejlett hernyó színe barnára változik[2]. Tápnövényei pillangósok, pl. kerep, koronafürt. Ideális esetben az első generáció június végére bebábozódik, és létrehozza a második generációt; ez szintén teljesen kifejlődik, hibernált állapotban áttelelve. Nem megfelelő körülmények esetén az első generáció is áttelelhet.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tom Tolman, Richard Lewington: Die Tagfalter Europas und Nordwestafrikas, S. 267, Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co, Stuttgart 1998, ISBN 3-440-07573-7
  2. ^ a b c Heiko Bellmann: Der Neue Kosmos Schmetterlingsführer, Schmetterlinge, Raupen und Futterpflanzen, S. 108, Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co, Stuttgart 2003, ISBN 3-440-09330-1
  3. Günter Ebert, Erwin Rennwald: Die Schmetterlinge Baden Württembergs Band 2, Tagfalter II (Augenfalter (Satyridae), Bläulinge (Lycaenidae), Dickkopffalter (Hesperiidae)), Ulmer Verlag Stuttgart 1993. ISBN 3-8001-3459-4

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Határozó Zsebkönyvek: Paul Sterry–Andrew Mackay: Lepkék – Északnyugat- és Közép-Európa lepkéinek képes határozókönyve (Panomex Kft., 2005, ISBN 963 9491 357)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kronwicken-Dickkopffalter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.