Charles Le Brun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Le Brun
Nicolas de Largillière festménye
Nicolas de Largillière festménye

Született1619. február 24.
Párizs
Meghalt1690. február 2. (70 évesen)
Párizs
SírhelySaint-Nicolas-du-Chardonnet
Nemzetiségefrancia
Mestere(i)Nicolas Poussin
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Le Brun témájú médiaállományokat.

Charles Le Brun (Párizs, 1619. február 24.Párizs, 1690. február 2.) francia festő.

Életpályája[szerkesztés]

Séguiez kancellár bőkezűsége folytán Vout iskoláját látogatta, azután pedig 200 tallér évi ösztöndíjjal 1642-től 1646-ig Rómában élt, ahol Nicolas Poussinnek volt tanítványa és rendkívüli lelkesedéssel tanulmányozta az ókori szobrokat. Hazatérése után főleg az ő érdeme, hogy a francia királyi akadémia megalakult, melynek ő egymásután tanára, rektora és kancellárja, 1683-ban igazgatója, «a király első festője», a királyi gobelin-gyár igazgatója lett. Mikor Louvois lépett Colbert helyébe a kormány élére, szerencsecsillaga letűnt. Nagy fal- és mennyezetfestményei közül a legfontosabbak: Héraklész története Lambert de Thorigny palotájában; mitológiai mennyezetképek a Vaux-le-Vicomte kastélyban; az Est és az Éjnek, a víz és a föld diadalának képei a Louvre Apolló-csarnokának mennyezetén, melynek díszítését csak 1851-ben fejezték be; végül a versailles-i kastélyban festett hatalmas dekoratív képei, melyek elkészítésében tanítványai is segédkeztek és melyek közül legszebb a XIV. Lajos életét ábrázoló 9 nagy és 18 kisebb kép a nagy csarnok mennyezetén. Mint a királyi gobelingyár igazgatója festette talán legszebb képeit, melyek falszőnyegek szövéséhez szolgáltak mintául. Olajfestmények: a Nagy Sándor életéből vett hatalmas, rendkívül stílszerű, dekoratív hatású képek; kartonok a XIV. Lajos életéből vett képek, a királyi székhelyek, az Elemek, Évszakok. A vezetése alatt álló gyárban azonkívül az ő tervei szerint készítették a királyi háztartáshoz való legfényesebb bútorokat és eszközöket. A párizsi Notre Dame-, a Sorbonne-, Szt. Pál-, Szt. Sulpice-, a Szt. sír- és a Karmelita-templomot többé-kevésbé jól sikerült oltárképekkel látta el. Ezek jelenleg többnyire a Louvre-ban vannak. Festményei a külföldi gyűjteményekben ritkák.[1] Nagy hatással volt André-Charles Boulle bútorasztalos-mester művészetére.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. V. ö. G. de St. Georges, Mémoires historiques des principaux ouvrages de Charles L. (Párizs, 1693); Genevay, A., Le style Louis XIV. Charles L. (Párizs, 1886); Jouin, Charles L. et les arts sous Louis XIV. (Párizs, 1889).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]