Casablanca
| Casablanca | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Marokkó |
| Régió | Nagy Casablanca |
| Irányítószám | 20000-20200 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen +/- |
| – elővárosokkal | 3 850 000 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 324 km² |
| – elővárosokkal | 1 615 km² |
| Időzóna | WET (UTC+0) WET (UTC+1) |
| Elhelyezkedése | |
 Casablanca
Pozíció Marokkó térképén
|
|
| é. sz. 33° 32′, ny. h. 7° 35′ | |
| Casablanca weboldala | |
Casablanca (spanyol „fehér ház”, sztenderd arab neve: الدار البيضاء ad-Dār al-Bayḍāʼ; Marokkói arab: dar beïda الدار البيضا , berber: Anfa) város Marokkó nyugati részében, az Atlanti-óceán partján, Nagy-Casablanca régió központja.
Marokkó és a Magreb legnagyobb városa, fő kikötője, haditengerészeti (Marokkói Királyi Flotta) és gazdasági központja. (A politikai főváros Rabat.) Afrika hatodik legnagyobb városa.
A város területe 324 km², népessége 3,1 millió. (Nagy-Casablancáé 1615 km², illetve – a 2005-ös népszámlálás szerint – 3,85 millió.)
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A Francia Protektorátus előtt [szerkesztés]
A mai Casablanca területét legalabb a 7. századtól berberek lakták.[1] Az arab hódítások idején egy kis független királyság, Anfa uralta a környéket, amíg 1068-ban meg nem hódították az Almorávidák.
A 14. században, a Merinida dinasztia uralma idején Anfa kikötőjének fontossága megnőtt. A 15. század elején a város ismét független államot alkotott. Biztonságos kikötőt nyújtott a kalózok és tengeri rablók ellen és hamarosan a portugálok célpontjává vált, akik 1468-ban el is pusztították a várost.
Anfa romjain a portugálok 1515-ben erődöt építettek. A körülötte kinőtt várost "Casabranca", néven emlegették, ami portugálul „fehér házat” jelentett.
1580 és 1640 közt a területet Spanyolország uralta, majd ismét portugál kézbe került. A portugálok 1755-ben hagyták el, miután egy földrengés elpusztította a város jó részét.
A várost Mohammed ben Abdallah (1756-1790) szultán építtette újra, Moulay Ismail unokája, George Washington szövetségese. A város arab neve الدار البيضاء ad-Dār al-Bayḍāʼ (fehér ház) volt, spanyol neve Casa Blanca.
A 19. századan a vidék lakossága felduzzadt, amikor Casablanca a virágzó brit textilipar egyik fő gyapjúellátója lett és fellendültek a tengeri szállítások. Az angolok ekkor kezdték el beszállítani a mai Marokkó nemzeti itala, a puskaportea alapanyagát.
Az 1860-as évekre Casablancának mintegy ötezer lakója volt s a népesség az 1880-as évek végére tízezerre nőtt.[2] Amikor 1906-ban a francia gyarmatosítók, akkor még mint egy független szultánság hivatalnokai, ideérkeztek, Casablancának mintegy 12 ezer lakója volt. Ezután szédületes ütemű fejlődés kezdődött, és 1921-re a lélekszám 110 ezerre szökött fel.[3]
A francia uralom [szerkesztés]
1907 júniusában a franciák vasutat akartak építeni a kikötő közelében, egy temetőn keresztül. A feldühödött helyiek rátámadtak a francia munkásokra és zavargások kezdődtek. A rend helyreállítására francia csapatok szálltak partra, de a város nagy károkat szenvedett, mielőtt helyreállt a nyugalom. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött a francia gyarmatosítás, bar hivatalosan csak 1910-ben vezették be a francia uralmat.
Az 1942-ben készült híres film, a Casablanca a gyarmatosítás állapotában mutatja be a várost, amelyben európai hatalmak vetélkedése folyt. A film szereplői nemzetközi kavalkádot mutatnak: van köztük amerikai, francia, német, cseh, bolgár, orosz. (Egyetlen arab szereplője van, jelentéktelen szerepben: Abdul, az ajtószolga.)
Az 1940-es és 1950-es években Casablanca leginkább a franciaellenes zavargásairól volt ismert. 1953 karácsonyán egy bombamerénylet szörnyű pusztítást okozott.
Források [szerkesztés]
- ↑ Casablanca - Jewish Virtual Library
- ↑ Pennel, CR: Morocco from Empire to Independence, Oneworld, Oxford, 2003, p 121
- ↑ Pennel, CR: Morocco from Empire to Independence, Oneworld, Oxford, 2003, p 149
