Bálint Imre (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 25., 14:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Bálint Imre
SzületettÖsterreicher Imre
1896. június 21.[1]
Budapest
Elhunyt1953. december 19. (57 évesen)[1]
Budapest VI. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaSomogyi Erzsébet
(h. 1925–1929)
Strer Szabina
(h. 1940–1953)
Foglalkozása
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bálint Imre, Oesterreicher (Budapest, 1896. június 21. – Budapest, Terézváros, 1953. december 19.)[2][3] író, újságíró. Nagybátyja Bálint Lajos újságíró, szerkesztő.

Élete

Bálint Márton Lipót és Kohn Gizella fia. 1921-től a Világ című napilap, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt. Részt vett 1923-ban az Esti Kurír című napilap megalapításában, amelynek politikai cikkírója volt és a „Glosszák“ című rovatát vezette. 1944-ben politikai fogolyként a Mauthauseni koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945 májusában tért haza. 1947-től a Világ felelős szerkesztőjeként dolgozott. Részt vett az 1953-ban megjelent magyar–angol szótár munkálataiban, majd 1953 januárjától haláláig az Értelmező Szótár munkatársa volt.

Első házastársa Somogyi Erzsébet, akivel 1925. augusztus 1-jén Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot, azonban négy évvel később elvált tőle.[4] Második felesége Strer Szabina volt, akit 1940-ben Budapesten vett nőül.

Művei

  • Reggelre meghalunk (regény, Budapest, 1930)
  • Székelyek (regény, Budapest, 1936)
  • Infanterist Simon (regény, Budapest, 1937)

Jegyzetek

Források