Bródy Károly
Bródy Károly (Debrecen, 1896 május 1.– ??) magyar zsidó származású orvos.
Orvosi tanulmányait a párizsi Sorbonne Egyetemen végezte és Franciaországban telepedett le. Orvossá avatása után a Cannes melletti grassei La Brise szanatórium igazgató-főorvosa lett; itt főként helioterápiával és az idegbetegségekkel foglalkozott.[1]
Alapvető és tudományos körökben feltűnést keltett munkája: a tuberkulotikus hashártyagyulladás modern felfogása és kezelése.[2] (Conception moderne de la péritonite tuberculeuse et de son traitement).
Értékes és nagy jelentőségű tudományos munkásságáért a párizsi orvosi akadémia 1928-ban az Argut-díjjal tüntette ki, mely a legnagyobb orvosi kitüntetések egyike, továbbá az Académie de Médecine de Paris laureatusi címmel, 1929-ben pedig az Otterbourg-díjat is megkapta.[1][2]
1929-ben a párizsi nemzetközi aktinológiai, 1930-ban a liegei fiziológiai orvoskongresszuson őt bízták meg a francia orvosi tudomány képviseletével, saját napkezelési módszeréről tartott előadása általános elismerésben részesült.[1]
Az 1930-as években természetes gyógymódokkal, 6-40 napos böjtkúrával, nyers táplálkozással, légzés- és tornagyakorlatokkal, napkúrával gyógyította intézetében a betegeit.[3] Lengyel Miklós író, aki három hónapot töltött nála, a Gyönyörök vezeklői című könyvében (1939) az intézetében látott tapasztalatokról, gyógyulásokról számol be.[4]
Jegyzetek
- ↑ a b c Révai Nagy Lexikona
- ↑ a b Magyar Zsidó Lexikon
- ↑ Pesti Napló, 1938-09-18: A DOKTOROK DOKTORA: Koplalókúrán a grasse-i „bolond doktornál", a tudomány csodadoktoránál, aki negyven napig koplaltatja betegeit — Gyógyíthatatlannak nyilvánított betegek csodálatos gyógyulása az orvosok által ellenőrzött grasse-i intézetben
- ↑ Miskolczi Estilap - Reggeli Hirlap Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1939-09-01: Könyvismertetés: Gyönyörök vezeklői.
Források
- Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)
- Magyar Zsidó Lexikon (1929)
