Boophis williamsi
Boophis williamsi | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Boophis williamsi (Guibé, 1974) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Boophis williamsi témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Boophis williamsi témájú médiaállományokat és Boophis williamsi témájú kategóriát. |
A Boophis williamsi a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.
Nevének eredete
Nevét Ernest Edward Williams herpetológus tiszteletére kapta.[1]
Előfordulása
Madagaszkár endemikus faja. A sziget középső részén, az Ankaratra-hegység magas régióiban honos, gyors folyású patakok mentén.
Megjelenése
Kis méretű békafaj. A hímek hossza 37 mm, a nőstényeké 40-44 mm. Háti bőre sima, hátsó felén nagyobb kinövésekkel. Színe világos barna, narancs színű mintázattal, hasi oldala piszkos fehér. A hímeknek jó kivehető hüvelykvánkosuk van.
Természetvédelmi helyzete
Elterjedési területe kisebb mint 100 km², ezen belül mindössze 10 km²-nyi területet foglal el. Az összes megfigyelt egyed egyetlen helyen volt megtalálható, élőhelyének kiterjedése és minősége fokozatosan csökken. Élőhelye jelenleg még nem védett. A fajt veszélyezteti a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, élőhelyének töredezése.
Források
- Guibé, 1974 : Batraciens nouveaux de Madagascar. Bulletin du Museum National d'Histoire Naturelle, 3. sorozat, Zoologie, 171. kötet, 1169-1192. old. (eredeti publikáció).
- A Boophis williamsi az Amphibiaweb oldalon
- Amphibian Species of the World 6.0
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
Jegyzetek
- ↑ Guibé, 1974 : Batraciens nouveaux de Madagascar. Bulletin du Museum National d'Histoire Naturelle, 3. sorozat, Zoologie, 171. kötet, 1169-1192. old (eredeti publikációtexte intégral).