Bokorné Szegő Hanna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bokorné Szegő Hanna
Született1925. június 18.
Budapest
Elhunyt2006. december 19. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBokor Péter (1947–2006)
SzüleiSzegő Ernő
Foglalkozása
  • jogász
  • tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1949, jogtudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Bokorné Szegő Hanna (Bokor Péterné), (Budapest, 1925. június 18. – Budapest, 2006. december 19.) nemzetközi jogász.

Családja[szerkesztés]

Szegő Ernő (1886–1944) közgazdasági író, tisztviselő és Balla Stefánia (1901–1944) lánya. Első férje (1944–1945) Vas János volt, aki szüleivel együtt a holokauszt áldozata lett. Második férje 1947-től Bokor Péter (1924–2014) filmrendező, történész. Leányai: Németh Pálné Bokor Klára (1945–) jogász, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője és Bokor Judit (1949–) közgazdász, az Orvostovábbképző Intézet (OTI) tudományos munkatársa.

Tanulmányai[szerkesztés]

A Veres Pálné Leánygimnáziumban érettségizett 1943-ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen az első női hallgatók között szerzett 1949-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet. 1955-ben befejezte a Külügyi Főiskolát és 1959-ben nemzetközi jogi szakvizsgát tett. Az állam- és jogtudományok kandidátusa lett 1960-ban, doktora 1973-ban. 1962-ben a hágai Nemzetközi Jogi Akadémia ösztöndíjasa volt.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1944–45-ben Budapesten szövőgyári munkás volt. 1944 végén a nyilasok Budán nyolcadik hónapos terhesként elfogták, férjét meggyilkolták. Végig kellett néznie sorstársai megkínzását, megölését.[1] A felszabadulás után a Mozgóképüzemi Vállalat (MOKÉP) jogi osztályán dolgozott, majd a jogi egyetem elvégzése után 1951-ben a Külügyminisztérium Nemzetközi Jogi Osztályának előadója (1951–1956), majd a Nemzetközi Szervezetek Főosztálya főelőadója (1956–1960) lett. 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és a Nemzetközi Jogi Osztály vezetője (1960–1997).

1963-tól a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen egyetemi docensként részt vett a magyarországi diplomataképzés megindításában, a nemzetközi kapcsolatok szak létrehozásában. 1974-től címzetes egyetemi tanár, majd 1995-től emerita professzor.

Társadalmi funkciói[szerkesztés]

  • Az MSZP Közjogi Tanácsadó Testületének tagja (1989–1990),
  • Az Emberi Jogok Magyar Központja alapító tudományos igazgatója (1989-től; 1996-tól közalapítványként működik).
  • Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága tagja.
  • Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) és Magyarország kapcsolatának szakértője, az ILO magyar tagozatának elnöke.
  • Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának (CSW) magyar tagja (1964–1976), elnöke (1969).

Kutatási területei[szerkesztés]

A nemzetközi jogon belül elsősorban a nemzetközi szervezetek jogával, nemzetközi kapcsolatokkal, a háborús helyzetek jogi vonatkozásaival, hadifogolykérdéssel foglalkozott. Komoly eredményeket ért el Magyarország és a különböző nemzetközi szervezetek közötti viszony tisztázása, illetve a függetlenné vált új államok jogi helyzetének összehasonlító vizsgálata terén.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend arany fokozat (1964, 1975)[2]
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Akadémiai Díj (1967)
  • Akadémiai Nívódíj (1972)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1995)
  • Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1995, 2005)[3]

Szerkesztő munkája[szerkesztés]

  • Az Acta Humana c. folyóirat főszerkesztője (1990–2006)
  • A Questions of International Law c. könyvsorozat szerkesztője (1986-tól).

Főbb művei[szerkesztés]

Sok tucatnyi jelentős tudományos tanulmányt publikált magyar és külföldi szakfolyóiratokban. Jelentős tudományos fordítói tevékenységet is végzett.

Könyvei[szerkesztés]

  • A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1961. 311 old.
  • Nemzetközi Jog. I. r. Kézirat/ként/. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965. 176 old.
  • Nemzetközi Jog II. r. Kézirat/ként/. Budapest, Tankönyvkiadó, 1966. 139 old.
  • New States and International Law. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1970. 116 old.
  • Új államok és a nemzetközi jog. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1971. 262 old.
  • Az ENSZ helye a nemzetközi jogalkotásban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976. 179 old.
  • The role of the United Nations in international legislation. Akadémiai Kiadó – North-Holland, 1978. 192 old.
  • Államazonosság – államutódlás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. 108 old.
  • Az emberi jogok nemzetközi jogi aspektusai és az alkotmányfejlődés. MTA Államtudományi Kutatások Programirodája. Budapest, 1988. 104 old.
  • Nemzetközi jog. Budapest, Aula, 1997. 378. old.
  • Nemzetközi kapcsolatok alapszótár (Böszörményi Jenővel és Kemenszky Ágnessel közösen). Budapest, Aula Kiadó, 2003. 384 old.

Lexikonok, enciklopédiák[szerkesztés]

Számos szaklexikonba írt szócikkeket:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A gyilkosok emlékműve
  2. ↑ Magyar Közlöny 1964/15., 1975/17. szám.
  3. ↑ Magyar Közlöny 1995/74., 2005/125. szám.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ars boni et aequi. Tanulmányok az ezredvég nemzetközi rendszeréről. Bokorné Szegő Hanna 75. születésnapjára. Szerkesztette Rostoványi Zsolt. (Bp., 2000)
  • Halálhír; Kondorosi Ferenc: Bokorné Szegő Hanna emlékére (Népszava, 2006. dec. 22.)
  • Herczegh Géza: Bokorné Szegő Hanna emlékére (Acta Humana, 2006)
  • Bokorné Szegő Hanna. (Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit és Palasik Mária. Bp., 2010)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bokorné_Szegő_Hanna&oldid=26410739”