Bognár Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bognár Antal (Nagyfény, 1951. április 24. –) prózaíró, szerkesztő, fordító.

Élete[szerkesztés]

Szabadkán nőtt fel, ott végezte el az Általános iskolát és elektrotechnikai szakközépiskolát 1969-ben. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén folytatott tanulmányai alatt és után a Képes Ifjúság, az Új Symposion, a Magyar Szó, a Forum Könyvkiadó szerkesztője volt.

Áttelepülése után, 1991-től a magyar sajtóban olvasószerkesztő.[mikor?]

Szerb és horvát prózaírók műveit fordította magyarra.

Díjai[szerkesztés]

Álmok a halálban (1986) című regényére Újvidéken Híd-díjat kapott.

2016-ban Budapesten megkapta a Cédrus Művészeti Alapítvány Napút Hetedhét-díját a szerb prózaírók tolmácsolásáért. 2020-ban Szivácon Bazsalikom Műfordítói Díjat kapott ugyanezért.[1]

Könyvei[szerkesztés]

  • Textília. Forum, Újvidék, 1976
  • Esélyek könyve. Forum, Újvidék, 1983
  • Eligazodni. Forum, Újvidék, 1984
  • Álmok a halálban. Forum, Újvidék, 1986
  • Boldog és szomorú történetünk. Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1994
  • Túlélők. Present, Budapest, 1999
  • Levélnehezék. Masszi, Budapest, 2001
  • Tartozás. Napkút, Budapest, 2012, 2016
  • Még beszél. Napkút, Budapest, 2015
  • A gurítónál. Napkút, Budapest, 2018
  • Mesés éveink. Napkút, Budapest, 2020

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bazsalikom Műfordítói Díjat kapott Bognár Antal. Magyar Nemzet. (Hozzáférés: 2024. február 29.)

Források[szerkesztés]