Ugrás a tartalomhoz

Bodza Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Apród (vitalap | szerkesztései) 2021. április 9., 02:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Külső hivatkozások)
Bodza Klára
SzületettBodza Klára
1942. március 5. (82 éves)
Budapest, magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaCzidra László (1978-2001)
Foglalkozásanépdalénekes, tanár
Iskolái
KitüntetéseiNémeth László-díj (1998)
Eötvös József-díj (2007)
Martin György-díj (2019)
SablonWikidataSegítség

Czidráné Bodza Klára (Budapest, 1942. március 5. –) magyar népdalénekes, énektanár.

Fájl:Bodza Klára.jpg

Élete

Budapesten, egy nyolc gyermekes, szegény alföldi családba – nem kis bonyodalommal – született utolsó gyermekként Klárika. Szülei Bodza István és Vincze Erzsébet. A bonyodalom egyik oka az volt, hogy olyan születési rendellenességgel jött a világra, hogy az orvosok nem jósoltak hosszú életet neki. Egyedül Édesanyja hitt az életben maradásában, ezért szüntelenül fohászkodott a Szűzanyához! Végül imádságai és az orvosok aktív tevékenysége eredményt hozott és a piciny leányka életben maradt. A másik bonyodalom abból adódott, hogy Édesapja, aki már négy lánnyal és három fiúval büszkélkedhetett, fogadott a barátaival egy hordó sörben, hogy a nyolcadik gyermeke fiú lesz! Sajnos a fogadást elvesztette! Így történt a betoppanása e világra 1942. március 5. hajnalán.

A család nagy szegénységben élt, sokat éheztek, ezért elhatározta, hogyha fenlő, olyan pályát választ, ahol annyi pénzt kereshet, hogy többé soha ne kelljen éheznie. Így a vendéglátóipari technikum, később a főiskola elvégzése után a vendéglátóiparban kezdett el dolgozni. A művészpálya jóval később (10 év elteltével) változtatta meg egész életét.

Az általános, középiskolai és főiskolai tanulmányai befejezését követően elhelyezkedett a X.-XVI-XVII. kerületi Vendéglátóipari Vállalatnál először a Szervezési, később az Ellenőrzési Osztályon. Ettől kezdve már nem voltak anyagi gondjai.

Az ének, zene iránti érdeklődése már gyermekkorában kitűnt. Kislányként a templomi kórusban énekelt, később a XIV. kerületi zeneiskolában tanult magánének szakon, s akkor már olyan szépen énekelt, hogy barátai bíztatták, hogy énektudásoát kamatoztassa, így több televíziós vetélkedőn is részt vett. Aztán 1968-ban megtörtént a ”csoda”. A televízió „Nyílik a rózsa” című népzenei vetélkedőjére jelentkezett, persze titokban. Legnagyobb meglepetésáre a verseny győztese lett. Hamarosan országosan ismert énekessé vált, rengeteg felkérést kapott, s döntenie kellett, hogyan folytassa az életét? A művészpályát választotta! 180 fokos szögben megfordult az élete. Azóta a magyar népdal semmihez sem hasonlítható szépségét hirdeti nemcsak szűk hazánkban, hanem határainkon túl is. Európában, Amerikában, Japánban... Így kezdődött a művészpályája!

A 10 évig tartó világkörüli hangverseny program arra ösztönözte, hogy az itt összegyűjtött tapasztalatait tanítás formájában átadja a jövő generációnak. Elhatározása konkrét eredménye az lett, hogy 1981.-től elkezdett tanítani alapfokon a magyar népdalt először a III. kerületi Zeneiskolában, majd az Óbudai Népzene iskolában. Később Budafokon tanított a Nádasdy Kálmán Művészeti iskolában, ahol tanszakvezető lett, s az „Év Tanára” címet is elnyerte. A tanítást középfokon folytatta a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközép iskolában. Végül tanítása koronájaként 4 évet dolgozott (70 éves koráig) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékén, ahol már tanítása minden fontosabb módszerbeli részletét megvalósíthatta. Tanítványait /a hangszeres népzenét tanító kollégáihoz hasonlóan/ egyéni módszerrel tanította. Az eredeti hangzóanyagot és annak lejegyzett kottás változatát (audiovizuális módszerrel) a tanítvánnyaival együtt meghallgatták, majd addig gyakorolták, míg az autentikus hangzást el nem érték. Ezzel a módszerrel tanítványai olyan szinten szólaltatták meg, akár a legbonyolultabb díszítménybokros dallamot is, mintha az eredeti felvételt hallanánk. A népzenei versenyeken találkozókon egyre magasabb eredményeket értek el. /Arany fokozat, Kiemelt, nívódíj, I. helyezés, később „Népművészet Ifjú Mestere cím stb./ Igen sok segítséget kapott a népzenetudósoktól -többek között Olsvai Imrétől, akinek nagyon sokat köszönhetett. A tanítás kezdetén igen sok jó tanáccsal látta el. Eredeti hangzóanyagért feljártak a ZTI- be, s ezt beépítették a tanításba. Így lassan a tanítási módszerük tartalmassá, szakmailag elismertté vált.

Kitüntetésnek érezte, mikor Kovács Katalin tanítványa elsőként elnyerte a „Népművészet Ifjú Mestere” címet, mely eredményhez Kallós Zoltán, a legendás hírű erdélyi népdalgyűjtő, személyesen gratulált. Hamarosan a legszebben éneklő tanítványaiból megalapította a TÁTIKA énekegyüttest. Amikor már elég kiforrottan, egységes szép hangzással szólaltatták meg az általa szerkesztett népdalcsokrokat, jelentkeztek a "Népművészet Ifjú Mestere" pályázatra, és mikor elnyerték a címet, elhatározta, hogy lemezfelvételt készítenek. Így született meg 1997-ben az első közös lemezük : ”Mikor leány vótam”… Bodza Klára és a TÁTIKA énekegyüttes címmel.

A lemeznek olyan nagy sikere volt, hogy együttesük egyre több önálló koncert lehetőséget kapott, a felkérések megnövekedtek és népszerűségük olyan nagy lett, hogy rendszeres résztvevőivé váltak a Táncház találkozóknak, népzenei rendezvényeknek. Ez időben sokat dolgozott az Építők Vadrózsa táncegyüttesének hazai és külföldi műsoraiban, s a vezetőjük Erdélyi Tibor, néptánc oktató és koreográfus, a lemezére egy nagyon szép koreográfiát készített, melyet beépített és nagy sikerrel bemutatott az együttesének műsoraiban. A TÁTIKA énekegyüttes 15 évig volt együtt, és nemcsak lemezbemutató koncerteket, de Önálló esteket is tartottak, míg egy idő után tagjai, akik fiatal lányokként kerültek az együttesbe, lassan felnőttek, családot alapítottak, és édesanyákká váltak. Mindenesetre tanulóéveikben nagyon sokat jelentett és segített az együttes abban, hogy itt lehetőségük volt az egyéniségük kibontakoztatására, szólistákká nőhették ki magukat, hogy a továbbiakban önállóan folytathassák művészpályájukat.

A népzene oktatást lassan kezdte elismerni és befogadni a hivatalos intézményekben oktató tanárok sokasága, s az Oktatási Minisztérium is felfigyelt a népzenét oktatók munkájára. Hamarosan felkérést kaptak alap és középfokú népzenei tantervek elkészítésére. Ezek a tantervek később bekerültek a NAT-ba is mindannyiuk büszkeségére. A népzenetanárok elhatározták, hogy saját szakterületükön az eddigi tapasztalatokat írásba foglalva, tankönyveket készítenek, melynek a különlegessége az volt, hogy a tananyag lejegyzett kottáihoz, eredeti hangzóanyag mellékletet is csatoltak. Bodza Klára is hozzáfogott az első tankönyve megszerkesztéséhez Dr. Paksa Katalin népzenekutatóval közösen. A könyv elméleti részét Katalin, a gyakorlati részét Klára szerkesztette, így a tanuló minden információt megkapott, ami a tökéletes énekléshez elengedhetetlenül szükségessé vált. Így született meg a „Magyar Népi Ének iskola I. kötete 1992.-ben, majd két év múlva a II. kötet. A tankönyv megjelenésének olyan nagy sikere lett, hogy országosan ismertté vált, a Kultúrális Minisztérium támogatásával eljutott a népzene és zeneiskolákba és országszerte ebből készültek a diákok a népzenei találkozókra, versenyekre. Ezt követte még három kötet megjelenése 1999-.től 2006.-ig, annyi változással, hogy ezeket a kiadványokat már tanítványával Vakler Annával közösen szerkesztették. Később, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is megalakult a Népzenei Tanszék, a tankönyvsorozat itt is helyet kapott. A sorozat gondozását és forgalmazását a Hagyományok Háza felvállalta, s ma már E-book formájában az Interneten is megtalálható. A népdaltanítás módszertanának általa kidolgozott akkreditációs változatát és a tanfolyamok beindítását (2001-től folyamatosan napjainkig) a Hagyományok Háza folyamatosan gondozásába vette.


1967-1974 között a Fővárosi Zeneiskola diákja volt.

1974-1976 között a Szegedi Tudományegyetem ének–zene szakán tanult.

1968-ban a Nyílik a rózsa című népzenei tv-vetélkedő nyertese volt.

1969-1981 között szabadfoglalkozású zeneművészként dolgozott.

1981-1987 között a III. kerületi Zeneiskola népzenei tagozatán tanított.

1987-től a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskola népiének tanára, valamint a népzenei tagozat vezetője.

1985-től a Tátika Énekegyüttes alapítója és vezetője. Kidolgozta a magyar népdal zeneiskola szintű oktatási módszereit. Népdalgyűjtő munkát is végzett. 10 lemezen énekel.

2003-2010 között a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközép Iskola népiének tanára

2009-2012 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népiének tanára

Magánélete

"Világjáró koncert sorozatom fontos része volt a Müncheni Olimpiai műsoron való részvétel. 1972.-ben Párisban volt fellépésem, innen utaztam Linzen keresztül a Müncheni Olimpiai faluba. Linzben találkoztam a Budapestről utazó művészcsoporttal, akikkel együtt mentünk a rádiós olimpiai műsorra Münchenbe. Éjszaka érkeztem Linzbe, és reggel a művészcsoport közös étkezőasztalánál még két üres helyet találtam. Elfoglaltam az egyiket, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy öt-hat tagú férfi csoport a szabad helyekre mutogatva sugdolózik. Később kiderült, hogy a sugdolózók a Zsoldos Imre fúvós együttes tagjai voltak, akik éppen kisorsolták, hogy ki üljön a most érkező „bomba nő” mellé, aki persze én voltam. Az akkor még számomra ismeretlen Czidra László – európai hírű fafúvós művész – is éppen akkor érkezett az asztalhoz. Meghallva a sorsolást, szándékosan megnyújtotta lépteit és mellém érve udvariasan megszólalt: Bocsánat hölgyem, szabad ez a hely? Mondtam, hogy igen, mire ő diadalmasan mosolyogva lehuppant mellém, majd visszaszólt a pórul járt zenészeknek: Fiúk! Mindenki jó nálam egy konyakra! Ezután udvariasan bemutatkozott és készségesen felajánlotta, hogy elkalauzol az olimpiai faluban. Így ismerkedtem meg Czidra Lászlóval, akivel első látásra egymásba szerettünk, majd összeházasodtunk. Boldog házasságunk 22 évig, 2001-ben bekövetkezett haláláig tartott." – részlet Bodza Klára weboldaláról

Művei

  • Magyar népi énekiskola I–V. (I–II. Paksa Katalinnal, 1992-1994, III-V. Vakler Annával, 1999-2006)
  • 1997. "Mikor leány vótam" Bodza Klára és a TÁTIKA énekegyüttes – CD
  • 2009. Lélekvirágok – DVD /Helyei László közreműködésével/
  • 2011. Fúdd el, jó szél, fúdd el – népballadák /Helyei László közreműködésével/
  • 2014. Ó Áldott Szűzanya – szakrális lemez /Dunai Tamás közreműködésével/

Kitüntetések, Díjak

  • Németh László díj – 1998. január 22.
  • Életfa díj – 2002. augusztus 20.
  • Eötvös József díj – 2007. június 1.
  • Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés – 2016. augusztus 2.
  • Pro Cultura Újbuda kitüntetés – 2017. január.22.
  • Martin György díj – 2019. augusztus 20.

Források

  • Czidráné Bodza Klára
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4

Külső hivatkozások