Belsőépítészet
A belsőépítészet általában a fürdőszoba-; konyha-; nappali-; étkező-; hálószobabútorok, beépített szekrények, lépcsők, galériák, mennyezet-; és falburkolatok tervezése. A komoly kihívásokat jelentő munkák alatt értjük például a templomok belső tereinek berendezéseit, színházak, mozik, áruházak, szállodák lakosztályainak (köztük elnöki, színészi lakosztályok) kialakítását; kereskedelmi cégek tárgyaló és bemutatótermeit; múzeumok kiállító tereit, egyetemek, vállalatok konferencia-termeit, kávéházi berendezések építészeti kivitelezését. Az asztalosipar a bútorokon kívül hajlított elemek gyártásával, intarziás parketták készítésével; valamint a több száz éves kastélyokban végzett restaurációs, rekonstrukciós munkákkal is foglalkozik.
A sokoldalú belső-építőművészeti tevékenység gyakran az enteriőr minden részletére kiterjed. Szolgálatába állíthatja díszítőelemként a szobrászatot, a táblaképeket, fa-, fém-, textil-, kerámia-, üveg- és műanyagelemeket, az alkalmazott grafika[1] elemeit. Az enteriőr stílusa, igényessége vagy éppen egyszerűsége korok, népek, tájak, társadalmi rétegek civilizációs szintjét tükrözi. Ha egy festmény szobabelsőt ábrázol, azt enteriőrnek hívjuk.
Külföldön
Magyarországon
Belsőépítészetet több egyetemi képzésben lehet tanulni, például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen,[2] Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Metropolitan Egyetemen (korábban: BKF) és a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen. A Nyugat-magyarországi Egyetemen az Alkalmazott Művészeti Intézeten belül van a Belsőépítészeti Tanszék a Formatervező Tanszék mellett.
Jegyzetek
- ↑ Például cégnevek, tájékoztató jellegű feliratok megtervezése a legalkalmasabb nagyságrendben és betűtípusokból.
- ↑ Archivált másolat. [2015. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 9.)
Források
- Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1965. Belsőtérművészet lásd 203. p.