Baksay István

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baksay István
Született1820. szeptember 8.
Sárospatak
Elhunyt1910. március 7. (89 évesen)
Rimaszombat
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • gimnáziumi tanár
  • igazgató
  • helytörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Baksay István (Sárospatak, 1820. szeptember 8. – Rimaszombat, 1910. március 7.) gimnáziumi tanár, igazgató, helytörténész.

Élete[szerkesztés]

1844-ben lett a rimaszombati református gimnázium igazgató-tanára. Ennél a gimnáziumnál szolgált 53 évig. Törs Kálmán a Vasárnapi Ujság 1882-ik évfolyamának 16. számában a következő jellemző sorokat írja róla: „Nem emlékszem, hogy akár olvasmány, akár szinielőadás több lelki gyönyört bírt volna szerezni valaha, mint Baksay egy-egy előadása az ókor, vagy Magyarország történetéből.” Félszázados működésének jubileumát nagy ünnepélyességgel ülte meg úgy a város, mint a vármegye társadalma. Rimaszombat közéletében jelentős szerepet vitt; hosszabb időn át elnöke volt a Kaszinónak, a Dalárdának, titkára a Nőegyesületnek, egyben a református egyház főgondnoka, városi és megyei bizottsági tag, Rimaszombat város díszpolgára, az országos középiskolai tanáregyesület tiszteletbeli tagja, stb.

Tanította Mikszáth Kálmánt is, és később fel is kereste a már neves írót Budapesten: „Mikszáth Kálmán 1857-1863-ig járt az akkor még hat osztályú gimnáziumba. Ma már csak az öreg kilenczven éves Baksay István él tanárai közül, ki egyszer – mikor Mikszáth hónapokon át nem írt – Budapesten meglátogatta volt tanítványát. A szíves házigazda kedveskedni akart volt tanárának s dolgozószobájába ment, hogy dedikáczióval ellátott egyik művét odaajándékozza Baksaynak, kit a fél ország csak „Pista bácsinak“ szólított már akkor is. Míg bent járt a másik szobában, az író felesége: farkasfalvi Mauks Ilona, meleg szeretettel kérte föl Baksayt, ura egykori kedves tanárát, hogy tekintélyével hatna reá s buzdítsa egy kis szorgalomra a kényelmessé vált írót, aki ez idő szerint borzadt a tolltól. Mikszáth megjelent a könyvvel, amelynek első lapjára ezt irta: Kedves tanáromnak: Baksay Istvánnak, kinek köszönhetem, hogy íróvá lettem. Baksay az öröm és bánat vegyes érzetével vette a könyvet és buzdító szavak kíséretében megmondta, hogy nagyobb volna az értéke a kijelentésnek, ha csakugyan írna is Mikszáth. A tisztes professzor gyöngéd szemrehányásának meglett a hatása, mert csakhamar sűrűn egymásutánban jelentek meg: A beszélő köntös, Tavaszi rügyek, Pipacsok a búzában, Galamb a kalitkában, A kis prímás, stb.”[1]

A rimaszombati Tompa Mihály Gimnázium díjat is nevezett el róla.

Művei[szerkesztés]

  • Rimaszombat története, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók 1867. évi nagygyűlése alkalmából a Hunfalvy János által szerkesztett Gömör-Kishont vármegye leírásában jelent meg.
  • Megírta a rimaszombati gimnázium, a kaszinó és nőegyesület és az ottani kaszinó 50 éves történetét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Mikszáth-estély. Gömör-Kishont, 1909. december 12. 2. o.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Baksay_István&oldid=25816383”